Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
nőnek, hogy várjon egy kicsit. Kiment, s egy pár pillanat múltán behozott egy tonett széket.- Csak hogy ne álldogáljon már itt ilyen szerencsétlenül. Felszisszent a nő a szerencsétlenül szóra, maga sem érette miért hagyta szó nélkül és csak megköszönte a gesztust. A férfi, amikor kicsit távolabb álltak meg tőlük a látogatók, fojtott hangon beszélt. Egészen közel hajolt a nő füléhez, s azt vette észre magán, hogy beleszimatolt a parfümillatba. Édeskés, de inkább fanyarnak találta, mintha az első pillanat érdessége leplezni szeretne valamit, de mi az, amit leplezne, ezen gondolkozott.- Nem én csábítottam el. Vagy hát, nem én akartam. Erős voltál, sokkal erősebb, mint én. És valami mást láttál bennem, mint aki vagyok. Vagy voltam... A nő felhúzta a szemöldökét, lenézően mosolyogni kezdett:- Hm! Mint aki lettél, drágám! Mint aki lehettél volna! Most mondjam azt, hogy a szerelem vak!? Buta közhely. És milyen nevetséges, hogy még mindig Gulácsyval foglalkozol. Maradt pár látogató a teremben, a férfi mégis összeszedte magát, s félhangosan annyit mondott:- Gulácsy zseni! Először csak egy fölényes nevetéssel válaszolt a nő, aztán beszélni kezdett:- A női alak kezét sem tudta lefesteni rendesen. Zseni ? Dilettáns! Olyan ez a kép, mintha oda lenne biggyesztve egy tőből lemetszett kéz. A férfi, ahogy meglátta az utolsó látogató hátát, felemelte a hangját és a falra is rácsapott. Átszellemülten beszélt, kicsit játszotta is a felháborodottat, de egyre jobban beleélte magát a szerepébe, maga is elhitte, amit mondott:- Nem dilettáns, autodidakta. A nő keze első látásra tényleg csúnya. Nagyon is az. De a kép földöntúli. Lebeg az egész. Ha minden tökéletes lenne rajta, átcsusszanna giccsbe. Egyszerre reneszánsz, és egyszerre szecesszió... Átlényegülnek a részletek... A keret és az egész festmény egyetlen hullám... Az arany és ez a gyönyörű bézsszín remegés... Mintha nem is földi helyszínen lenne. A gyönyörű a preraffaelita módra világító kék szem! A nő, amit meghallotta azt, hogy világító kék szem, egészen elvörösödött és belevágott a férfi monológjába.- Ugyanolyan pedofil állat volt, mint te! Ugyanolyan elmebeteg. Skizoid. Te nem drogoztad még szét az agyad?! Lebegés, mi? Csak néhány füves cigit szívtunk el együtt és a művészi látás elsajátításának jegyében átlényegültünk az ágyadban. Te durvábbat is használtál, engem csak leitattál és azt mondtad, Pauline, bevezetlek a tiltott bűnök kertjébe!- Tiltott bűnök kertje? Ugyan, mikor volt már az!? Gyáva voltam. Ópiumot? Én? A börtönben mi, csórók csak szívtuk a bagót. Vagy egyszerre 20 filterből főztük le a teát. Kellett valami, hogy el lehessen viselni... Hogy kiüssön. Hogy érezzék valamit. Jó, néhány spanglit elszívtam, más is csinálta! A csavarlazító spray meg sohasem volt az én világom. Inni viszont... Hát, ha valamit tudok az életben, akkor azt! Nagyon... 68
