Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
kezettől csak egyre rémültebb arckifejezéseket vágott, s maga sem értette miért, de hátrálni kezdett. A nő utánalépett, nem engedte elmenekülni a férfit biztonságos távolságba, s az arcán látszott, élvezi a hatására kialakult zavarodott közjátékot.- Maga!?- Ne izguljon már, ember! Nem akarom lelőni.- Menjen el! Kérem, drága asszonyom!- Drága asszonyom?! - ismételte el a nő és nevetni kezdett. Erezte a fölényét, irányítani igyekezett a szituációt, de a fölényeskedése mellett némi bizonytalanság is kavargott a hangjában:- Nem eszem meg! Ne féljen már ennyire, ember! Hiszen ismer! A férfi egy bírósági határozatról kezdett habogni, annyit lehetett leszűrni az egészből, hogy nem szabad a nő közelében tartózkodnia, távoltartási végzés...- Én jöttem ide! - jelentette ki a nő. - Nekem szabad az Ön közelében tartózkodnom. A férfi továbbra is csak a bírósági határozattal volt elfoglalva. Tehetetlenségében már fenyegetőzni kezdett:- Fel fogom jelenteni... zaklatásért! A nő kinevette, újra és újra éreztette a hatalmát a férfivel:- Édes Istenem! Tizenhárom év után, sok mindenre, de erre a fogadtatásra nem számítottam! A férfi továbbra is menekülni próbált, de a nő minden tétova mozdulatára rea- gált. 62
