Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - Hattyúkép, poézis, stilizáció: lugas

többekkel, gyakran kettesben. Bor mindig akad - éppen itt a Kissomlyó tövében ne volna mit inni? meg némi „falnivaló” is. Beszélgetésünk címeként is ezért javasoltam ezt, amivel a Lugas kötet címadó írása indul - egyben a tér és a művészet.

És én is éppen úgy látom, mint Te: az írói és a szerkesztői munka, de a hetyei életforma is ugyanannak az életműnek a megnyilvánulása. Az akkori főszerkesztőt, Pete Györgyöt és Ambrus Lajost nem akarom egymással szembefordítani, de az tagadhatatlan, hogy sok olyan író, költő publikált az Életünkben, aki Lajos szegedi (majd pesti, majd délvidéki) „ismeretsége” volt. Ebből a körből indult pl. az emlékezetes „arctalan nemzedék” vita, amit Zalán Tibor provokált. Aki szintén tiszteletbeli he- tyeinek tekinthető, itt elmondott költői szavainak és az itt elfogyasztott vörösboroknak köszönhetően. Hogy az életforma, „a hetyei kert” hogyan mitológizálódott?

Zalán Tiborral Celldömölkön

Ki tudja ezt ma már pontosan? Talán csak Lajos, a szorgos naplóíró... A Berzsenyinapok május első szombatján, a Lajos-napok augusztus végén megyei, sőt a megyehatáron túl nyúló ünnepek lettek. Az irodalmi élet legjava járt, szerepelt itt. A 80-as évek végi politikai megújulásának is szerény pannon fóruma volt az ő portája, meg annak közvetlen környéke. Orbán Viktor kétszer is megjelent nála-nálunk és focizott is a helyi erőkkel. Hogy mást ne mondjak, vendég volt Hetyén Mádl Perenc köz- társasági elnök is. Ki nem néztem volna belőle, hogy olyan jólesően tud pálinkázgatni. Lajos tagadhatatlan szellemi vonzerőt képviselt: ideszippantott jelentős személyiségeket. Színvonalas gyűjtemény lenne, ha összegyűjtenénk Ambrus Lajos laudációit. De említsük meg felesége, Mátis Lívia budapesti lakását, ami szintén találkozóhely volt: a pesti és nem pesti irodalmi élet színtere. Például a délszláv háború idején, mikor oly sok vajdasági írónak át kellett települnie. Én is tarthattam Berzsenyi-kö18