Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Hattyúkép, poézis, stilizáció: lugas
szöntőt, Takáts Gyula bátyámat látom magam mellett, fehérben, nőhódító délcegen és tekintettel, talán még kilencven sem volt akkor... B. P.: Jómagam is határon túli írókkal jártam először Lajosnál valamikor a 90-es évek közepén. Pete György Celldömölkre szervezett egy találkozót határon túli, akkori fiatal alkotóknak, s e találkozó egyik programpontja volt Lajos meglátogatása He- tyén. A találkozó nem igazán volt sikeres, László Noémi és Kelemen Hunor érkezett csak Celldömölkre (romániai elnökjelölt vendége is lett tehát a hetyei Ambrus- portának), így háromtagú volt a rendezvény, viszont a hetyei este emlékezetes maradt: Ambrus Lajos világa Erdélyből nézve is valódinak látszott. Lajos mítosza akkor teljesült ki, amikor erre - vagyis a saját életére - Lajos életművet kezdett építeni. A Szókalauz kötet írásaiban például, amikor ezek saját életesszékké lesznek (nekem szóló dedikációját mint „hetyei rém” volt szíves jegyezni), s megszólal bennük Lajos világa, aminek egyformán része a táj, a kert, Med- nyánszky László, Ilia Mihály, Janis Joplin, de akár a celldömölki resti is. A. K.: A Lugas című kötet bemutatója is a celldömölki restiben volt, engem, a szomszédot kért föl a szerző az est levezetésére. Pörkölt volt nokedlivel, bor, pálinka elképzelhetetlenül sok, és tíz forintnál olcsóbb volt a savanyúság. Azért ilyet már akkor is ritkán lehetett találni. Be is kellett zárni ezt a klasszikus „indóházi enyhelyet”. Hány órát „üdegélt” (ahogy a falumbéliek mondanák) itt szegény Lívia, csatlakozásra várva mázsás kéziratokon dolgozva - vastag szemüveg, kis konyak, kávé. Meg a sürgető jó érzés, mindjárt az „uram” közelében vagyok, meg a kertben. Annak persze csak a veteményes részében... A mitológia akkor válik igazi egzisztenciális tényezővé, amikor életformává válik. Nem tudom, hogy az a gyulai-szegedi, tehát alföldi-kálvinista második generációs értelmiségi, aki maga Lajos, hogyan tudott így belegyökerezni a pannon térségbe, hogyan tudta így átvenni annak a sugalmait. Méhészkedéssel foglalkozott, vagyis ült a kertben, kezében a távcsővel, és nézte a méheket. Hogy a szalma kasokat utóbb megették az egerek, annak nem volt jelentősége... A gyümölcsfa termesztési programja is megérne egy misét. Bejárta a Kárpát-medencét oltványokért- hajtásokért, és évtizede itt a falu végében virul és pusztul az egyik legjelentősebb génbankja az ősi magyar almának. Most meg a szőlészet..., ez is külön fejezet. Életforma és mű - ennek kivételes egysége. Ami az életben esetleg kis kudarc, kalami- tás, az a szövegben nagyszerű eseménnyé formálódhat. Úgy látom, hogy a regénye óta folyamatos távolodásban van a regénytől, és folyamatos közeledésben van valami felé, egy megírandó nagy mű felé. Erre utalnak a tárcái, esszéi és a mesemondás más műfajai - egy megélhető életről. Mindez nincs ellentétben a mai világgal. Ez nem kivonulás. Olyan életforma, aminek része a méhek figyelése, a fák növekedése, a régi beszédmód őrzése. Van egy könyve, az idestova másfélszáz éves, hatkötetes Czuczor- Fogarasi nagyszótár, „gyanúsan” jutott hozzá, mondom irigykedve és gonoszkodva és persze tréfásan, ez a számára olyan, mint egy élőlény. A természet része. Meg a magyar létezésé. B. P.: Távolodás, közeledés, állandóság: ami állandónak látszik a regény óta, az a múltbéli szövegek feltétlen tisztelete, s az a derű, ahogy Lajos egy-egy régi szóhoz, 19
