Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Hattyúkép, poézis, stilizáció: lugas
3 Hattyúkép, poézis, stilizáció: lugas ALEXA KÁROLY ÉS BOKÁNYI PÉTER BESZÉLGETÉSE AMBRUS L A|0 S R Ó L B. P.: Ambrus Lajos az Életünk legnagyszerűbb időszakának volt részese, alakítója a 80-as évek végétől kezdve. Ez az a néhány év, amikor a lap Pete György vezetésével az ország vezető folyóiratai közt jegyeztetett - s ennek többek közt oka volt az a közéleti szerepvállalás, ami Lajos akkori munkáját is jellemezte. O akkor nagyon komolyan részt vett Szombathely városának közéletében - többek közt a városi közgyűlés kulturális bizottságának külső tagjaként a rendszerváltás után. Kevesen emlékeznek erre a városban: Ambrus Lajos dolgozta ki a szombathelyi Művészetek Háza koncepcióját. (A dokumentumot, amiből előterjesztés lett, ma is őrizzük az Életünk szerkesztőségében. S még zárójelben: a koncepció valósággá lett, ma is működik a Művészetek Háza, de úgy, hogy a megvalósítás első lépéseként a város kiebrudalta onnan az Életünk Szerkesztőségét...) De nemcsak a közéletben vett részt Lajos, hanem a formálódó tudományos életben is: máig emlékezetes Hamvas-szemináriumot vezetett a tanárképző főiskola Németh László Szakkollégiumában. Amikor én a 90-es évek elején az Életünk környékén felbukkantam, Ambrus Lajos intézmény volt a városban, ha valakinek tervei voltak az irodalomban, őt kereste meg (ekkortájt jelentek meg a megyei napilapban Szókalauz-cikkei, így széles körben ismerték őt a megyében is). O volt a biztos pont sokunk számára az Életünkben: éppen ezért sokakat megdöbbentett, mikor bejelentette, hogy elmegy Budapestre a Kortárs folyóirathoz. Kapcsolata a megyével viszont nem szakadt meg: távozta után szinte mítosz épült köré: a hetyei Lajos-napokon, a május eleji Berzsenyi-ünnepségeken való részvétel szinte presztízsértékűvé vált a megyei értelmiség számára Lajos miatt, „Dani uraság hetyei helytartója” továbbra is biztos pont maradt - még ha sajnos kevesebbet is láttuk Szombathelyen. Lajos Hetyén látott hétköznapi élete hitelességében volt megkapó, s az ma is: udvarába lépve mintha írásainak világába lépnénk a házzal, a tornáccal, a méhessel: őszintén szólva ezért mindig irigyeltem is egy kicsit... A. K.: A személyes emlékeket én tíz évvel korábbról kezdeném felemlegetni. A hetvenes-nyolcvanas években többször is vendégeskedtem az Életünknél Szombathelyen a legendás régi szerkesztőségben. Még Hamvasról is tartottam előadást. És még ma is megvan az a kis papír, amire Lajos rárajzolta, hogy ez itt a 86-os út, a kanyar, a borgátai kiskocsma, kamionosok „asyluma”, ott kell elfordulni Hetye felé. O javasolta, hogy Borgáta felé menjek haza, ha kis kerülő, ha nem, mert olyan jó velős kenyeret sehol a világon nem lehet enni, mint ott. Tízegynéhány év múlva nekem is lett házam-birtokom Hetyén, Lajos szomszédságában. Azóta? Öregedő gazdák, Dani uraság árnyékában, aki jóval fiatalabb volt, mint ma a fiam, amikor végleg áthúzódott innen Somogyba. Gyakran üldögélünk a kemenesaljai estékben, olykor 17
