Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Egy közelkép a karakói ispánságból
- Mondana egy példát arra, hogy a korábbi ideológiai, politikai helyzetből milyen személyes emléke van, amit feldolgozott és irodalommá lett?- Nem érdem és talán a legkevésbé sem utólagos önigazolás, hogy igenis tudtunk róla: a Vas megyei ideológiai titkárt különböző' országos pártplénumokon sokszor leteremtették az Életünk kilengései miatt. Hogy itt miféle írások jelenhetnek meg, esetleg máshol tiltott szerzőktől stb. Erről különben kollégáim, Pete György és Gyurácz Ferenc is részletesen beszéltek, sőt írtak. De azt azért megemlíthetem, hogy Rácz János, az akkori titkár (vele különben korrekt, még úgy is mondhatom, jó emberi kapcsolatban voltunk) egyszer megbízott valakit, hogy beszélgessen el velünk. Hogy milyennek kell lennie egy-egy jó írásnak, különösen egy nem absztrakt, nem polgárpukkasztó, nem félreérthető, nem politikai allúziókat tartalmazó közérthető és fogyasztható versnek. Ez a meddő kísérlet, természetesen, joviális poharazgatásba fulladt. A szockóban hivatalból olvasták a folyóiratokat, mert az ideológia ellenőreinek tudnia kellett: mi áll bennük. És ha valami nem stimmelt, esetleg némely túlbuzgó káder feljelentett „ideológiailag”, szóvá tették. Szankcionáltak vagy büntettek. Jellemző, hogy ebben a késő Kádár-kori posványbán Eörsi István javasolt egy, persze csak a második nyilvánosságban megjelenhető szellemes abszurditást: hogy Magyarországon vezessék be a cenzúrát. Hivatalosan, mert az legalább intézmény. Amely regisztrál, dokumentál és indokol: mit miért - mit miért nem. Az Eldorádó című regényem egyébként ebben az időszakban, 1988-ban jelent meg. Van is benne, mármint a szövegben egy diáklap - formailag is megjelenítve. Jól olvasható a belső szöveg címmondata: Az irodalom ma az alábbi két témával nem foglalkozhat. Kettőspontot tettem a mondat után és akkor öt üres oldal következik. Magában a könyvben is - és ezek az üres lapok vastag, fekete vonallal vannak áthúzva, vastag, fekete felirattal: censurat (cenzúráit). Még 1984-ben adtam be a kéziratot, és hát természetesen ezek a „cenzúráit” oldalak nagyon nem tetszettek. Egyéb tili-tolik is akadtak - egyébként Csapody Miklós, a JAK-sorozatban ő volt az én szerkesztőm, írt a regény kapcsán a kiadói játékokról egy hosszú tanulmányt. Egyebek mellett ezt a részt is ki akarták vetetni, de nem engedtem. Nem akkora ötlet, ám egészséges, jókedvű bon mot-nak tartom ma is. Aztán végül ők sem vették ki, a Magvető így engedte. A narancssárga JAK- füzetekben jelent meg, de hát az a sorozat már önmagában is problémás volt.-Az Eldorádó tavaly második kiadásban is megjelent. Milyen volt a mostani fogadtatása? 1973, Gyula 15
