Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - Egy közelkép a karakói ispánságból

művész minden helyzetben kapcsolatot képes teremteni az égiekkel, a Fennvalóval és a múzsái világgal. Még a méhesházban is, ami ugye az éber alvás helye Hamvas szerint, és ahol - tegyem hozzá profánul -, az emberek a „nyári verőn” el is szok­tak aludni. A Hamvas-féle stilizált képben Berzsenyi Horatiust olvas, illetve a Ho- ratiustól ihletett ódáját csiszolgatja. A csönd, a magány, de nagy eszmények hábo­rúi és főleg égi harmóniák - ez Berzsenyi költészete. Ezt megérteni így már nem volt nehéz.-A szegedi egyetem után nem a szülővárosba, Gyulára ment haza, hanem Szombathelyre. Milyen helyzet adta ezt a lehetőséget?- Magyar-történelem szakon végeztem 1978-ban. Szombathelyen ajánlottak állást. Négy-öt évet tanítottam az ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Sze­rettem is tanítani, s tán a diákok is szerettek. Taníthattam volna a főiskolán is, 1981- ben felajánlották, csak be kellett volna lépni a pártba. 1983-ban az Életünkhöz ke­rültem. Mindig is nagyon vonzott a lapszerkesztés - volt is némi előzménye, hogy Szegeden egy diáklapnak, Bölcsész volt a neve, én voltam pár évig a főszerkesztője. Diáktársaimmal, azt hiszem, az elmondhatóság határait feszegettük; írásban is, szerkesztésben is. Be is tiltották az újság pár számát. Ha jól emlékszem, tulajdon­képpen egyetlenegyet sikerült megjelentetni. Az Eldorádó című regényem részben ezekről a harcokról is szól. Később, 1988-89-ben voltam óraadó a szombathelyi fő­iskolán, a Németh László Szakkollégiumban Hamvas-szemináriumot vezettem, erre nagyon büszke vagyok. A kurzus, a Hamvas-őrület csillapodtával aztán szép csöndesen megszűnt.- Miért költözött Egyházashetyére?- A 80-as évek elején vettünk itt egy házat akkori feleségemmel. Kijöttünk Sellyéi Gáborékat meglátogatni 1981-ben, akik akkor vettek egy portát. Nagyon megtet­szett az a lerobbant 200 éves ház, amely eladó volt, és amelyben most már húsz éve élek. Érdeklődve a népi építészet iránt, jól láttam, hogy ez egy kisnemesi, törpe­oszlopos ház, tehát a legrégebbiek közül való: és hát azt is konstatáltam, hogy egé­szen bizonyosan állt Berzsenyi idején is. Természetes volt, hogy a Berzsenyi-ha­gyományt felvállalom, hiszen a költő szülőháza szó szerint a szomszédban van. A szülőház akkor is múzeum volt, és tartottak is Berzsenyi-ünnepet, a celldömölki Dala József helytörténész és a borgátai Vajda Lajos bácsi voltak a fő szervezők, valamint a szülőföld hagyományait ápoló hetyei téesz és a tanács. 1976-ban szobrot is avat­tak. Viszont a Berzsenyi-kultusz a rendszerváltás környékére némileg elbizonyta­lanodott, az ünnepségek ellaposodtak. Akkor kezdtük újraszervezni a Pro Egyhá- zashetye Egyesületet. Az ünnepekre olyan író-költő barátokat hívtam meg szónoknak, mint Nagy Gáspár vagy Lászlóffy Aladár Kolozsvárról, hogy csak a ha­lottakat említsem, aztán Alexa Károly, Kiss Gy. Csaba, Szörényi László, Szőcs Géza, Kovács István, Láng Gusztáv, András Sándor, Mányoki Endre és hát Orbán Vik­tort kétszer is, miniszterelnökként is, Mádl Ferenc köztársasági elnököt is - noha semmiféle politikai szónoklatot nem tűrünk, a nevezett politikusoknak is szigorúan Berzsenyiről kellett beszélniük. Majthényi László barátom polgármestersége ide­11

Next

/
Oldalképek
Tartalom