Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Kilián László: 3. Allegorikus metszéskár

KILIÁN LÁSZLÓ 3. Allegorikus metszés kár- A MITOGRÁFUS FELJEGYZÉSEI ­- Szippants! De jó mélyet ám! Abból a tégelyből - bazsalyogja fénylő arcbőre mö­gül rézmetsző-mester uram Armidiának.- Ehhez a halovány illathoz a szépségek lesütik a szemüket - csúszik hangjával.- Lássam csak, aztán maradj is úgy! A lány odahajol. Sóhajt. Szétárad orrából - ott benne, arcában, testében, tagja­iban - a patchuli szemet tutajosító illata. Ez régi, vékonyka, ülepedett és tisztultabbá szelídült szer a frissen és pompának hitt, pazarlóan felkent, rontott ilyen illatúnak mondotthoz képest. Armidia magától is lehunyná a szemét egy ilyen enyhe, ámde ajzó hatástól. Neki oly magasan futó és ívelt a szemöldje, hogy opálzó alabástrom szemhéjával is ma­gasztaltan az ő arcának ékeskedése minden igazi rajzolót arra hajt: valamely allegória megmetszéséhez örökítené már meg eme arcocskát a vele hív testtel. Armidia - telten az illattól - félig, inkább csípejét döntve hátra ereszkedik, ülé­sében hagyja, hogy a mester mindent rendre eligazítson rajta; vonásait, kezét, lábát odategye, ahol majd a rajzon is látszania, láttatni kell. A lány lehunyt pilláin kívül a negyvenkedő metsző örömest serénykedik a tanulmányrajzon. A rajzon, amiből az olfactus feliratú metszet alakja lészen. Olfactus, avagy olfeact - miszerint szaglás, illatra-készültség - lesz a gustus és a tactus allegóriái között. Miként a többi, ez az illatra hegyeződést ábrázol­ni szánt is, agyonzsúfolt képpé válik a kor hullámverésében, de a modell most- így beállítva ül az ablaknál. Sajnos ott, mert már vánszorog is felénk az alle­gorikus metszéskár. A lány jobb félprofilból látszik. Jobb lábát hosszan elnyújtja. Térde felett fedett csak e láb: a kilátszó tag szép. Térdes, teltizmú, ám párnás combú és vádlijú ez az Armidia. Lábfejét zárva az ő ujjai közül is a hüvelyk melletti ujj hosszabb, mint maga a hüvelyk. A fény szemből éri, árny mutatja a belső vádli és lábfej ívelését. A teljes bal láb felhúzottan, mélyebb árnyékban a vékony, mégis kemény és éles gyűrődéséi textíliától elfedve. Az altest áldásai mind kényeztetik a szemet. Bár ott az a ruha a hason, csípőn és mindenütt, de az innenső és túlsó csípő szépsége csakúgy mutatkozik, mint a köl­dök bekapottsága a hasi párna-dombocskák közé. Bűvöl az öl jambusokat ajakra csaló huncut hajlása a lábak közé. Derekán széles övként vastagabb hímzett rátét karcsúsítja. A profilosabban elnyújtott alsótesthez képest dereka fölött szembefordulóbb a modellségre szü­letett szűz. A szűz, akinek bal válláról hajtották le hosszú tunikájának fedni rendelt szárnyát a keblecskék között a jobb bordasor lengéséig: finom redők, szegélyek 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom