Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához

Ennyi múzeumban töltött évtized után hogyan látja a múzeumok mai helyzetét, a közön­ségfelé nagymértékben nyitó gyakorlatát. A kutatás szempontjából ennek elég jó oldalai vannak. Mert a cél: szenzációs kiál­lítást csinálni, hogy középkori, vagy újkori anyagból az majdnem mindegy. Ennek jó oldala az, hogy a kutatást tovább viszi. Egyik legfontosabb münsteri kiállításom volt a kolostorok élete, művészete Vesztfáliában, 800-1800 között, akkor jött a sze­kularizáció és föloszlatták a kolostorokat. Vesztfália kolostorokban szegény ország, ilyen szempontból nem hasonlítható össze Ausztriával, Franciaországgal. Ez 2-3 évre kutatási feladatunk volt, és egy ké­zikönyv született belőle, amelyben az összes kolostort földolgoztuk, megkerestük a műtárgyakat, kiállítást csináltunk. Ennek a katalógusa öt kiadást megért, ez a mú­zeumban egyedi, kimagasló esemény volt. Ha Jászai Géza egyéni sorsa, művészettörténészi pálya-alakulása felől nézzük ezt a kér­dést, akkor elmondható, hogy Jászai németül írt német és európai középkori művészettör­ténetet zömmel kiállításokhoz kapcsolódóan. Kiállításokra kaptunk pénzt külön. Az ok a látogatók, a belépődíj, vagyis gazdasági szempontból megalapozott. Minden osztálynak rendszeresen kellett kiállítást lét­rehozni. A kiállítás mindig túlmegy, túlmutat a múzeum anyagán, hiszen az orszá­got bejárva keressük a műkincseket, amelyeket a kiállításokon bemutatunk. De Münster a modern művészet szempontjából is egyedülálló hely volt. Egyik kollé­gám, Klaus Bussmann Skulptur-projekt címmel minden 10. évben (1977, 1987 s így tovább) nagy kiállítást rendezett, amelyre Amerikából hívott meg szobrászokat. A művek az egész városban megjelentek. Ez a kiállítás-sorozat tette Münstert híressé a modern művészetben. Jászai Géza magyar művészettörténész, aki elsősorban a német művészettörténetbe írta be a nevét. Nehéz megfogalmazni, de talán úgy pontos, hogy magyar származású. Az ember tu­lajdonképpen magyar marad, ha egy idegen nyelv közegébe is kerül. A gyökereket nem lehet megtagadni. Hogyan, miben marad magyar? Fölfogásában, gondolkodásában, szemléletében, a dolgok­hoz való hozzáállásában. Például a temperamentumában. Ha valamit csinál az ember, azt olyan szenve­déllyel csinálja, amivel német oldalról nem találkoztam. Ezt a német kollégák észrevették? De mennyire észrevették. Rájöttem dolgokra, addig rejtett összefüggésekre. Egy­szer egy idősebb néprajzos hölgy bejött a szobámba az egyetemről és elmondta, hogy az egyik legismertebb oltárképen, a keresztrefeszítés alatt három király áll nem meg­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom