Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Sümegi György: Az Amerigo Tot-Vilt Tibor levelezésből
AZ AMERIGO TOT-VIIT TIBOR LEVELEZÉSBŐL KÖZREADJA: SÜMEGI GYÖRGY A 100 évvel ezelőtt, 1909-ben született Amerigo Tot művészetének bemutatása, ismételt megidézése1 új adatokat és összefüggéseket, Magyarországon eddig nem látott műveket egyaránt fölszínre hozhat. Születése éve is sok újat hozott: az évben nyílt meg a velencei Magyar Kiállítóház (azóta is a magyar képző- és építőművészet bemutatóhelye), jött létre/alakult meg a Művészház, a Kecskeméti Művésztelep, az Új képek kiállítással pedig színre lépett a Nyolcak művészcsoport (ez utóbbi következményeit mérlegelve ekkor írta Lukács György: Az utak elváltak). Abban az évben született Szalay Lajos és Vajda Lajos, a szobrászok közül: Farkas Aladár, Jakovits József, Madarassy Walter, akik így egy évjáratúak Amerigo Tóttal. O Tóth Imreként született, és egyéni, sajátos utat járt be a weimari Bauhaustól Párizson át (ott Maillolnak segített) Rómáig. Az ő esetében talán bizonytalanság nélkül mondhatjuk, hogy második hazája lett Róma. Ezt úgy is érthetjük, hogy élet-helyszíne Róma (1936-tól), és művészetének tápláló ereje legelsősorban az itáliai reneszánsz művészet. S az a vágy és idea, amit abból magának leszűrt. Amerigo szívós alkat, megalkuvásmentes karakter. Ha kell, követ farag, sokalakos domborműveit egyedül készíti el. Nekiveselkedik az anyagnak, legyen az a legkeményebb kő vagy márvány, és nem hagyja magát: kifejti belőle szobrait. A szobrai öntésére, a hibátlan példányok létrehozására ugyanúgy gondosan odafigyel, mint bronzszobrai patinázására. Tudja, hogy a kész szobornak formailag perfektnek kell lennie, öntéskori varratai nem látszhatnak. Megvalósít, fönntart egy műhelyt - ha úgy tetszik a reneszánsz szellemében -, ahol a viaszveszejtéses öntéstechnika elsajátítására már az 1956-os forradalom leverése utáni enyhülésben magyarországi fiatal szobrászokat is tanulni hívott. Háza a Via Marguttán sokáig művészek, írók, szobrászok, filmesek (Huszárik Zoltán kitűnő filmet készített róla) találkozóhelye. Olaszországi, s ha úgy tetszik: világismertséget a Termini pályaudvar frízével szerzett magának. Művészi oeuvre-jében többalakos domborművek (A Mag apoteózisa domborműve Gödöllőn Közép-Európa méretben is legnagyobb ilyen nemű alkotása), kis- és nagyplasztikák, köztéri munkák és rajzok, grafikák egyaránt megtalálhatók. Ahogy indulásáról vallotta: „Csak a rajz és a festészet foglalkoztatott. Ebből a rajz és a karc maradt meg a mai napig. Ahogy egy író felüti a szótárat, és megnézi a megtalált szó etimológiáját, úgy szeretem én a figura rajzát, mintegy eredetét megcsinálni a tökéletességre törve”.2 Vagyis: a végűi is szobrásszá lett Amerigo Tot rajzolt és karcolt a meglehetősen kiterjedt szobrászati tevékenysége mellett. Generációja sok fontos képviselőjéhez hasonlóan nyitottak voltak számára a műfajok. Ahogyan a festeni kezdő 8 „Nyomd Aczéllal a dolgokat"
