Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér 7.
CSÁK GYULA Háttér (ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 7.) 33. Hosszúkat lépett a szerzetes és úgy billegett görbe nyakán kerek feje, mintha minden lépésnél köszönne. A tolmácsnő buzgón aprózta mellette s időnként hátraszólt nekem. Például:- Maga az ortodoxiáról érdeklődött a szófiai székesegyházban. Most mondja a páter, hogy az oroszoknál százmillió, a románoknál tizenhat-, a bolgároknál hatmillió ember van ezen a hiten. Tudta ezt? Azt feleltem, hogy tudtam, noha nem volt igaz. Miért és honnan tudtam volna? Annyira távol állott érdeklődésemtől a téma, hogy menten össze is kevertem a vonatkozó adatokat. Felmerült bennem, hogy újra kérdezem, de azzal elárultam volna magam. Higgye csak a tolmácsnő, hogy az ortodoxia minden kiterjedésében a kis- ujjamban van. Vártam ámulatát, de nem érkezett. Helyette azt mondta:- A páter szerint az élet egyik formája sem változhat át másikká hosszú szenvedések nélkül. A szenvedés a fejlődés jele. Ezt is tudta? Azt diktálta ösztönöm, legjobb, ha nem felelek, mert akármit mondok, mihamar „zákányos” útra tévedhetek, miként Dimitrov, hogy a tolmácsnő balkáni szlengjét idézzem. Hallgatásom sem bizonyult azonban elegendőnek ahhoz, hogy okos lehessek az adott helyzetben. A tolmácsnő megtorpant és egészen hátrafordult. Mohó kíváncsiság, kárörvendő gúny sütött a szemeiből. Én is megálltam, sőt, meg is rebbentem a közelségétől és hátrább húzódtam. Olyanféle volt a mozdulatom, akár a kutyáé, amikor lesuvasztja a fejét, ha dorgálják. Voltak élethelyzeteim, amelyekben így viselkedtem, ha nem is ildomos előhozakodni velük. Idegeimbe égett a megalázást kutyaként fogadó-tűrő reflex. A tolmácsnő részéről természetesen semmilyen veszedelem nem fenyegetett. Inkább őt is meglepte a szituáció. A földre néztem, ő pedig a szemeimet kereste s - talán - zavarában szótalan maradt egy ideig, miáltal úgy tetszett, mintha valóban azt mérlegelné, mekkora büntetést szabjon rám? Aztán higgadt szigorúsággal ismételte, hogy a páter kérdése arra irányult, milyen mértékben volt jelen életemben a szi- nergizmus azon idő alatt, amíg véglegessé szilárdult bennem a meggyőződés, hogy szerzetessé leszek a Gellért-hegyen? Az idegen szó hallatán a páter is dörmögött valamit s úgy kaptam rá a szemem, akárha kilőtt puskagolyót követnék. A száját néztem, amely még mozgott, de csak annyit értettem, hogy gzm. A tolmácsnőre meredtem és a páterre mutattam:- Mit mondott?! Előző szavait kezdte ismételni a tolmácsnő, de közbevágtam.- Egy szót mondott! Azt, amit maga is! Idegen szó. Szszsz... Efféle. 3
