Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - A betű antropomorf: Ladányi István beszélgetése Géczi Jánossal
Ami a kérdések másik felét illeti: vannak általam tépett plakátok is. Azok a hagyományos értelemben született műtárgyaknak tekintendők. így, ha bennük a feltárt, alsóbb rétegek rontanak az összminőségen, akkor egyszerűen selejtek, el is dobom bármelyiket is, ha kell. Azaz nincs elhibázott tépés. A plakáttépések szembetűnő sajátossága afosztással történő alkotás, mégpedig olyan anyagon, amely ellenkező irányú emberi aktivitássaljött létre. Van ebben az alkotásmódban valamiféle avantgárd értelemben vett aktivista tett jelleg? Mármint elfogadható-e számodra egy olyan értelmezés, hogy ezek a művek az ember civilizációs térfoglalása, vizuális környezetszennyezése ellenében tett gesztusok? Vannak olyan kertek, amelyek hulladékból, törmelékből, szeméthalmokból épülnek. Máshol házak készülnek használhatatlannak ítélt, vagy fő használattól már meg- fosztódott tárgyakkal. A civilizáció második, harmadik hullámvonala kirajzolódik ezekben a kertekben, építményekben éppúgy, mint a funkciójukat elvesztő plakátfelületeken. Külsőleg ugyan hasonlatosak ezek, mégis ellentétes folyamat eredményei. Hun- dertvasser valamennyi építménye valóban látható-lakható akként, hogy a civilizáció ekként terjeszkedik. Es a kertemben élő barázdabillegető, illetve poszáta is ilyesmit csinál, amikor műanyag zsineg darabjaiból építi meg utódai számára a fészkét. De nem hinném, hogy a magam alkotásaiban az általad említett környezet- szennyezés ellen feszülés gesztusát kellene vezérlő ügyként keresni. A „betűbab a” szóként is neologizmus, képzőművészeti alkotásként is sajátosan új lelemény. Hogyan készültek ezek a szobrok? Mármint honnan valók maguk a bábok, honnan jött az ötlet, milyen megfontolások állnak a projekt mögött? Első térversemet valamikor Veszprémbe kerülésem környékén készítettem. Egy vödörben megszilárdult gipszkúpból három egymáshoz kapcsolódó betűt, mégpedig egy fekvő C-n álló A-t és B-t faragtam ki. Hogy hova is tűnt ez a munka, nem tudom, őszintén remélem, hogy megsemmisült. Voltak egyéb tériséggel foglalkozó alkotásaim is, Jokesz Antal többről készített felvételt. Üvegpalackba zárt száraz falevelek hordozta szövegekről, levelekre írt letraszett betűkből egybeálló textusokról, amely levelek aztán ki voltak szolgáltatva az évszakos változásoknak. Ilyesmikkel foglalkoztam a Léghajó és nehezéke verskötetem alkotásakor - de ezek a művek aztán nem kerülhettek be, szerkesztői döntés eredményeként, a Magvető Kiadónál megjelenő kiadványba. Évtizeddel később néhány könyvművet hoztam létre. Egypéldányos köteteket kreáltam, amelyeknek a téri megjelenése is fontos volt számomra. Ezekről Zalán írt is a Kortársban, lévén a művek az ő tulajdonában voltak. Mondja, aztán ezek egytől egyig elkallódtak - s a fényképek, amelyeket az egykor nagy hírű folyóirat közölt, azonban nem tudták megjeleníteni a kiterjedéssel rendelkező művészkönyvet, nem a tárgy-, illetve a képzőművészeti aspektust képviselték, hanem kizárólag a fellazult szöveguniverzum dokumcntálói. A bábok bevonása hasonlatos a tárgyakéhoz. A Carmen figuratum című kiállításkor, Veszprémben, 2000-ben téri világ megvalósítását, egy installáció létrehozását 108
