Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
rozséból így visszazuhanva a permbe - a szétomlott városról történetet csináltam ma hajnalra s mint tömött bőröndöt az utas úgy emelem izzadtság-szkafanderban elkészítettem az agyagszó'ke lányokat kricsmi előtt álló sörösszekér lovát de mindent szétmosott a bömbölő tenger amely haragját a bogár annyira ismerte ha hajdan a látogatókkal zsúfolt éjszakákban most állok egyedül az ősvíz szigetén alattam magmaágyban szuszog a bakony embriókéken rugdos a balaton fáradt jövőt gondolok nekik szégyenekkel teljest- ráznak a forty szelek míg sorra elnevezem a száműzetés nummulitatörmelékes lankáit (ez a locska szökőkút - ez a óváros tér s ez a matulka-pékség - ez a lépcső lesz ami 1991-ben hozzám vezet) - elmúlt a jövő beleszimatolok a kénszag légbe négy levélt ejtek a medúzák kocsonyás kalapjára mindegy hogy ördög vagy isten akivé váltam magam vagyok - itt leszek - és mint a végtelen szörnyet a bíborkagyló hallgatom hogy mormol a szelídített tenger 48. [A MACSKÁS NOFRETU] szomorú selyemfenyővers nyolcszáz éve nincs itt reggel vagy délután amely ne hasonlatokból bontaná ki magát - keményített vásznak lebegnek a szappanszínű égen dérhüvelyekbe tolják a fűszálakat tolibúbos mezei pacsirták lepik el a parkot hars pittyegéssel mint mindig szemelgetik a dércsípett aranyalmát - a hasonlatok tolltestei zsibongnak bicegnek a földön nem tudják hogy fölöttük öt szónyira van az angyal nem hallják hogy a macskafűben macska nyivákol- ennyit mondhatok a bakonyaljról a húszemeletes és a bányatröszt között szélén a betonút zsivajának átellenben a temető vöröskő templomával a vers annyi mint sósavban a klór kényszerzubbonya ha akarom sok ha akarom kevés 32
