Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Ilia Mihály: beszélgetése Géczi Jánossal (részlet)
Vélem, mindez, de minden eleme ugyanakkor másodlagos is. Gizi, mint a legtöbb közép-kelet-európai értelmiségi sors, kiteljesítheteilen sorsú maradt. Miként reménytelen szerelme is, amit kiválasztottja nem fogadott el. Gizi, és sokunk élete a közeg és a személyiség összjátéka révén lehetetlenedik mindig el. S nem hiszem azt, hogy halálában közrejátszott volna az irodalmi sikertelensége. Pedig nem fogadták be. Nem a saját falkájába került. Erre hamar ráébredt. S arra, hogy a regnáló irodalmi csoportoktól, vezérektől ugyan emberi megértést kaphat, irodalmi támogatást azonban nem. S akkor kezdte itt is a saját sorsát - a saját betegsége eredetét - kergetni. A mi - amúgy ugyancsak civódó - nemzedékünkben lelt valami nyugalmat. Egyik napon Baráth doktornő, Gizi kezelőorvosnője azzal fogadott, hogy a Zalán Tibor látogatta meg Gizit, és képzeljem, sült galambot küldött Csilla, Tibor gondoskodó felesége. S Gizi rögtön áttette magát egy mesébe: nem kapott szegény Gizink addig soha sült galambot... Úgy élt, hogy ha Bukarestben rosszul érezte magát, akkor elutazott Kovásznára, és éjszaka bekopogott a barátaihoz, hogy itt vagyok. Váltogatta a helyszíneit. Ezt Pesten ne?n lehetett megcsinálni. Bekopogni éjszaka a barátokhoz? Könnyen azt mondták, hogy jöjjön délután. Nem érezte magát itthon Magyarországon. Nem tudott azzal a váteszköltő-képpel mit csinálni, amit magának elképzelt, amelyet az irodalom is a költőről kialakított. A közösségi költő mint szerep akkor volt átalakulóban. Te szenvedsz a befogadás elmaradása miatti Mert ugyan a szakmában jó helyen látlak, de mondjuk... Már nem. Amikor Szegedről el kellett jönnöm, akkor még igen: nem volt a batyuban semmi, rám fért volna valami mum'ció, így annak a hiánya valóban krízishelyzetbe sodort. Zalánnak, s nekem is állásunk lehetett volna az egyetemen. Erről gyorsan lebeszéltek minket. Másik oldalról - tulajdonképpen - a költőtársaink sem nagyon akarták, hogy ott maradjunk: Baka Pista például kimondottan ellenezte. Zalán népszerűsége, nincs mit szépíteni ezen, irritálta. Harmadik oldalról: rossz tapasztalataink voltak azok után, amit Veled csinált a helyi és az országos kultúrpolitika. Semmi nem kötött immár Szegedhez. Zalán a főváros elfoglalása mellett döntött, népszerű fenegyereknek tűnt, poétikai újításaival is abszolút tekintélyre tett szert a fiatal költészetben. S miközben merészen támadta a középkorúak költészetét, meg tudta tartani a pozicionálódott irodalmárok rokonszenvét is. Én, mivel soha nem vonzott Budapest, egy kisvárosba települtem: mindegy volt, hogy hova. A veszprémi állásomat Farkas Gyula professzor szerezte, ha már nem maradhatok az egyetemen, majd egyszer visszajövök, mondta ő. Aztán ott ragadtam Veszprémben, mai napig a Cholnokyak városában élek, még ha a munkahelyem más városhoz, Pécshez is köt. De valóban: ebben az időszakban lettem irodalmi életen kívüli. Ettől az időtől nincs anyalapom, holott lehetett volna középiskolám szerint az 6
