Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Ilia Mihály: beszélgetése Géczi Jánossal (részlet)

vállalkozó szövegegyüttes, részben annak az igazolása, hogy egyszerre két szakmát lehet művelni. S miután a ciklus egyes elemeinek oly - kezelhetetlen - sikere kere­kedett, a siker természetéről is volt módom gondolkodni. A Vadnarancsok első kiadása is tízezres volt. Hol vannak mára azok a példányszámok! Her- vay most 800 példányban jelent meg. Te személyesen ismerted Hervay Gizellát. Gizit Szederkényi Ervin juttatta be egykori élettársam nagybátyjának a kórházába, Pesthidegkútra, a Klebelsberg-villában működő nagy hírű pszichiátriára. Gold­schmidt Dénes intézetében éppen akkor rögzítettem a Vadnarancsok második kö­tetének, az élettörténet-rekonstrukcióknak az alapanyagát, s éppen a te segítséged­del elnyert Móricz Zsigmond-ösztöndíj élvezőjeként. A pszichiátrián számos kitűnő értelmiségivel, művésszel is találkoztam, s ott tűnt fel két - számomra utóbb külö­nösen fontos - beteg is, a szegedi nagyhatalmú politikuscsalád lánytagja, aki a vo­nat elé ugrott s két lábát elveszítve vált mentális beteggé (ő lesz a Szeged-regényem előhívó képe, egyik mellékalakja) s a rebbenő tekintetű, a tárgyaktól és szellemala­koktól üldözött erdélyi költőnő. Gizi... Gizi súlyos beteg volt, amikor segítséget remélt tőlem. Olyannyira fekete volt az arca, s ez, egy fekete asszonynál is feltűnő, hogy minden mozdulatában kifejezte a gyászt. Klebelsberg Kuno kastélya egy pusztuló parkban, arisztokrata-nagypolgári miliő, elesett betegek, kasírozott könyvek által rejtett ajtó a könyvtárszobában, könyv nélküli polcok, hatalmas ablakok és parkettás padlók, s egy terem, amelynek a fala velencei tükör. Ahogy Róma sok épületében megtapasztalható a különböző évszázadok együttélése, úgy ez a hely is esszenciája volt a halódó kommunista vi­lágnak, amely telve utópiákkal és szerencsétlenségek avarillatával. Gizit a tükrös szobába belépve láttam meg először: valamiféle közös foglalko­zásra érkezett, gyűrött, tépett, sötét papírként. Már néhány költő is ott üldögélt a tömegben, Dénes kórtermei sokak számára nyújtottak ilyen-olyan menekülésekre lehetőséget. Amikor az a zaklatott, árkok által szétszabott arcú asszony belépett, a rozoga padló az egész tükröt megmozdította, és Gizi önmaga képét hullámokat vetve látta. Gizi pánikrohamot kapott, sikoltozva koldulta a szenvtelen arcú, vaslábú sámlikra leültetett tömegtől, vegyék le róla a rontást. Később összemelegedtünk, fontosnak látszott számára valamiféle megkülön- böztetődés. A szentendrei JAK-gyűlésen ragaszkodott ahhoz, hogy mellette legyek, ismerőseinek úgy mutatott be, mint az orvosát. Hosszú ideig, egészen az öngyil­kosságáig kapcsolatban maradtunk, követhettem szerelmi vergődését, tudtam ván­dorútjairól és reményeiről. Meg tudtad-e magyarázni az öngyilkosságát? Azt gondolom, már ha ilyesmi lehetséges egyáltalán, meg. Családi örökség? A családja elvesztése? Fia halála? 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom