Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Erwin Birnmeyer: Szoborcsoport
ERWIN BIRNMEYER Szoborcsoport Kodolányi László 11 darabból álló szoborcsoportját egy bizonyos, meghatározott sorrendben állította fel. A műtárgy együttest ebben az elrendezésben 2004-ben az ausztriai Kirschlagban tekinthettük meg, abból az ünnepi alkalomból, hogy Magyarország 2004. május elsejével az Európai Unió tagja lett és ezzel egyidejűleg Kirschlag és Kőszeg művészei kölcsönösen kiállításokat rendeztek a másik városban. Kodolányi László műalkotását rendkívül igényes, áttekinthető helyen Kirschlag plébániatemplomának déli kertrészében állíthatta fel. A műtárgyegyüttes elrendezése kelet-nyugat tájolású, amely egyúttal párhuzamosan fut a templom tengelyével. A szobrok itt déli verőfényben láthatók. A műtárgyegyüttesnek mind a 11 darabja önálló műtárgy, melyeket a művész sajátos és magasabb szempontot figyelembe véve komponált harmonikus egységgé. A kiállítás rendje gazdagon értelmezhető összefüggésrendszernek felel meg, ezen felül meghatározó jelentést hordoz. A két, egymástól körülbelül 12 méter távolságra elhelyezkedő kapuszerű építmény között húzódó utat az a nyolc fémszobor jelöli ki, amelyet más szóval útjelzőnek is nevezhetünk. Az első embermagasságú kapun keresztül lépünk az útjelző szobrok által meghatározott útra, és haladunk a második kapu felé. Ez a második kapu távolról hasonlít a bejárati kapuhoz, mégis különbözik attól. A második kapun túljutva az út végét egy úgynevezett „céltárgy”, az utolsó szobor jelöli meg, amely kisebb a két kapunál. Ez a műtárgy azonban egy kultuszt sejtet, jelszerűen a misztikusra utal. És itt, utunk végén - akárcsak tekintetünkkel jártuk be az utat, vagy végig is sétáltunk azon - célba értünk. Az egész műtárgyegyüttes nem csak szigorúan szimmetrikus, de egyúttal jobb felé rendeződik. Ez a szigorú rend semmiképpen nem magától értetődő, mivel az egyes szobrok önmagukban könnyedén bármerre fordíthatók. A kelet-nyugati iránynak ez a rendje (Bejárati Kapu - Jelölt Üt - Kijárati Kapu - Célalakzat) gazdag jelentéshordozó, mely jelentést szó szerint, lépésről lépésre vagy pillantásról pillantásra közelíthetünk meg. Ezen az úton azonban természetesen az egyes szobrok alakja is feltűnő. Szobroknak nevezem ezeket, annak ellenére, hogy szigorú értelemben nem mondhatók szobrászi munkának, ahogy a kőfaragás vagy a mintázás az. A modern művészetben a „szobor” fogalomnak mindenféle háromdimenziós tárgy megfelelhet. Az egymást követő alakzatok nevezhetők „stációknak” is. Kodolányi műveinek karaktere ezeken az állomásokon (vagy alakzatokon) keresztül értelmezhető. Hogy néz ki egy „stáció”? Ez egy olyan műtárgy, melyet az ócskavastelepen talált, többnyire elkoptatott, megrongálódott műtárgyakból montíroztak eggyé. Mindazonáltal Kodolányi tudatosan válogatja ki az egyes darabokat, azaz pontosan tudja, hogy a sok mezőgazdasági tárgy vagy éppen kidobott, szétszórt munkaeszköz közül mire van szüksége. Balták, csákányok, szekérkeretek, küllők, régi szekérpántok, láncok, apró 158
