Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Erwin Birnmeyer: Szoborcsoport
vasalkatrészek, elgörbült rudak, kocsitengelyek, fakerekek, amelyek külön-külön mind összeépíthetők, és ezáltal újraértelmezhetők. A művész ezeket kapcsolja, fűzi össze. Az új kompozícióban olyan gazdag fantáziával létrehozott absztrakt jeleket látunk, amelyek ugyanakkor lebonthatók, így a tárgyak visszanyerik eredeti jelentésüket. A „kompozíciókat” könnyű felismerni és értelmezni, hiszen a paraszti kultúra tárgyai, azé a munkáé és fáradságé, amely a történelem során kialakította munkaeszközeit, azok sajátosan magyar jellegét. Kodolányi értelmezése szerint a történelemnek és a mezőgazdasági munkának az összekapcsolódását követhetjük nyomon térben és időben. Ezen az úton haladva találunk kapukra, melyek a célhoz vezetnek. A szoborkompozíció tárgyait értelmezhetjük sajátosan magyar tárgyaknak, hiszen többnyire régi parasztszekerek darabjai. Kodolányi tisztelettel hajol meg a magyar történelem és a földműves munka előtt. Márai Sándort idézve: „A fáradságos paraszti munka az ember himnusza a természethez és a földhöz, amelyet megművel, azé a földművesé, akitől adott esetben nem idegen sem a harag, sem a büszkeség.” Kodolányi elnevezi kapuit. A műtárgyegyüttes bejárati kapuját „eső veri, szél fújja” kapunak nevezi, a záró kaput „lányos kapunak”. Ezt kis unokájának, Micinek ajánlotta, mely ajánlással saját családi történetével is gazdagította a kapu fogalmának élő jelentését. Egy másik kapujának neve: „Archeológia” - egyértelműen a történelemhez való kötődését fejezi ki. A két kapu között szigorú szimmetriával megszerkesztett út vezet. Az utat jobbról és balról a talált tárgyakból alkotott szobrok (nyolc darab) határozzák meg. Ezek a szobrok „egyszerűek, formájukat tekintve ősi írásjelekre emlékeztetnek, antik, ázsiai vagy egyiptomi írásjegyekre, hieroglifákra. Ezek a „sztélék” emlékeket hívnak elő, betűszerű alakzatokat, misztikus jegyeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat. Kodolányi „Kalligráfiának/Japán ötletnek” nevezi ezeket. így kapcsolódik a magyar kultúra a világ szellemi kultúrájához. Ugyanakkor más történelmi képzeteket is megidéz a „kultúra” szó. Az eredeti római értelmezés a művelésre, földművességre utal. Kodolányi tehát szó szerint kultúr- emlékművet alkotott, melyben a művészet, a művesség, és a (föld) művelés szinonimái is jelen vannak. A kalligrafikus jelek középpontjában egy csákány keresztformája az út menti keresztekre, keresztény útjelzőkre emlékeztetnek. Kodolányi műveinek szemlélője, aki egyrészt rálát a szobrokra, másrészt áthalad az általuk megjelölt úton, az írásjegyek kalligráfiák után végül a „Lányos kapuhoz” érkezik, amely könnyed, finom díszítéssel a női gyöngédségre, érzékenységre utal, és így a történeti út a női térbe torkollik. A második kapu után érkezünk a következetesen végiggondolt mű cél-, azaz záró alakzatához, amelyet értelmezhetünk a valóság anyagából és emberi leleményességből egybe illeszkedő kultikus objektumként. A címe: „Misztikus jel”. Egy hengeres fa posztamensre állított íves laprugó köteg, melyet az élére állított eketaliga kerék koronáz meg. (Az íves laprugó köteget értelmezhetjük dombhajlatnak, amely fölött a nyolc osztató kerék, sokféle értelmezési lehetőséget kínál. Észak - dél, dél, kelet, nyugat, függőleges, vízszintes osztás, egyfajta telesség, akár a kereszt ideája - ez Kodolányi értelmezése.) Mivel a művész munkájában nem egy hat, hanem egy nyolc osztató kereket használ fel, ezáltal felkínálja a lehetőségét egy másfajta értelmezésnek is (Nap, Föld, Univerzum). Ebből megsejthetjük a záró alakzat szakrális jellegét anélkül, hogy lemondanánk a tárgyat alkotó részek eredeti, használati (funkcionális) jelentéstartalmáról. 159
