Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Borbély László: Kikötő délutáni napfényben
—A teljes életút ismeretébenfelmutathatóak olyan fontos találkozások, amelyek Bertha Bulcsú írói pályájának alakulásában meghatározó szereppel bírnak?- Találkozott ilyen kulcsemberekkel. Az egyik, az édesapja öccse, Bertha Sándor esperes, aki több elbeszélésnek is szereplője. O vállalta a keresztapaságot is, amikor Nagykanizsán, Bulcsu szülővárosában, anyai nagyapja, Csehjoákim házából átvonultak az utca végén lévő templomba. A helybeli pap nem akarta megkeresztelni, mert úgy vélte, hogy a Bulcsu pogány név, nincsen védőszentje sem. A vita hevében Bulcsu apja megsértette a papot, aki végül a nagybácsira való tekintettel mégiscsak megkeresztelte a fiút. Legszebben, s talán legnagyobb szeretettel a Kék hasú páviánok című írásában rajzolja meg keresztapja alakját. Haláláról és temetésének legapróbb részleteiről az Alexander című elbeszélésében ír. A másik kulcsszemély Csorba Győző költő. Vele Pécsre kerülve ismerkedett meg. Bulcsu akkoriban különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát, többek között egy ipari szövetkezetben is dolgozott, mint fémmunkás. Emellett már jelentek meg novellái különböző lapokban. Csorba Győző a Megyei Könyvtár csoportvezetője, megbízott igazgatója majd igazgatóhelyettese volt. Felfigyelt az eredeti hangú, tehetséges fiatalemberre és pártfogásába vette. Munkát szerzett neki a könyvtárban. A vele kötött barátság ösztönözte Berthát a Piros elefántok című novella megírására. 2004-ben a Pro Pannonnia Könyvkiadó gondozásában adták ki 1961 és 1995 közötti levelezésüket, mely nemcsak a barátságukat tükrözi, hanem két nagy szellem megnyilvánulásait is könyvekről és társadalmi hátterükről. Nyomon követhetjük, hogy miként mosódnak el a mester és tanítványa között a korbéli határok. Nem véletlenül írta lírai bevezetőjében Lázár Ervin: „Ez a kis kötet egy kívülállónak is fel tudja villantani azt a bensőséges, életadóan szeretetteli kapcsolatot, amely beragyogta a két embert, s amelynek részesei lehettünk valamennyien, akik a közelükben éltünk. S nekem arra is jó ez a kis gyűjtemény, hogy ráébresszen: ami lényeges volt, az nem múlik el soha.” A harmadik meghatározó találkozásról így vall Bertha Bulcsu az Új írás számára 1979-ben írt Nincs hová hazamenni című visszaemlékezésében: „Volt néhány szerencsém is az életben. Győrökön, véledenül egy olyan házban laktunk, amit később dr. Nógrády György mikrobiológus és orvos felesége örökölt. Az értelmiségnek ahhoz a rétegéhez tartoztak, akik az elesetteket pártfogolják, segítik eligazodni a világban, és kenyérhez jutni. Sokat köszönhetek nekik...” Bulcsu néhány vers és tárca megírása után egyszer megemlítette a főbérlő Nógrá- dyéknak, hogy lenne egy témája, amit talán elbeszélésnek kellene megírni. Mire Nógrádyné rázárta a Mikrobiológiai Intézet ajtaját, s addig nem engedte ki, ameddig el nem készült az írással. így született meg a Fuvarosok című novellája. Ebben jól felismerhető korábbi balatongyöröki erdei munkás múltja. Nógrádyné beszélte le a versírásról, észrevette ugyanis, hogy Bulcsúnak erőssége az emberábrázolás, ami az elbeszéléseiben teljesedik ki legjobban. Nógrády doktor vásárolt egy vitorlást, amelyet Bulcsu is használhatott. A györöki közös vitorlázások során kristályosodott ki benne Harlekin alakja, a víz imádata és a Balaton iránti szerelem.- Bertha Bulcsu sok műfajban írt. Melyikben volt a legerősebb?- A novellában. Bertha Bulcsu mindenekelőtt novellista, ami nem csökkenti regényei, szociográfiája, publicisztikái, interjúi vagy hangjátékai irodalmi értékét. Első 145
