Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Hubay Miklóssal

rab, amelyet most Gyulán felújítanak, a Színház a cethal hátán, Majornál ő volt Ba­lassi Menyhárt fia. Nagyszerűen játszotta. Sokat beszéltünk tegnap Iglódyval - aki most rendezi - Madaras egykori alakításáról. Említettem a Nérót, és az Egy szerelem három éjszakáját, azért említettem, mert mind a kettőben érződik, hogy ott volt színházi ihletés. A többiben jobbára nem. A többit mind reménytelenül írtam, a falnak. A Fraudot is. Amikor a Nemzeti Színház új igazgatója Ablonczy László lett, meghívott a szín­ház drámaírói pályázatára. Megint kaptam egy színházi ihletést. A Nizsinszkijről szóló darabra gondolok. Ez a nagy táncosnak a táncsikerek és a tébolyda közötti kor­szakát mutatja be. Az első világháború alatt Svájcban volt, amikor a székhez kötözve arról fantázi­áit, hogy ő megcsinálja azt a táncot, amellyel kivezeti az emberiséget a világhábo­rúból, ami azt jelenti, hogy kivezeti az emberiséget ebből az átkozott XX. század­ból. Lenyűgöző tehetségét ismerve, ez még meg is történhetett volna. Ehhez a darabhoz színészi ihletést is kaptam. Akkoriban volt, hogy egy fiatal ma­gyar színész nagyszerű tehetsége éppen kezdett kibontakozni, színpadon is, meg vi­lágfilmekben is. A Gálffy Lászlóé. Megkeresett, hogy van egy lehetősége, hogy Lon­donban, egy nagy színházban fellépjen, ha tud egy olyan szerepet találni, amiben nem fontos, hogy jó kiejtéssel beszéljen angolul. S akkor gondoltam arra, hogy kí­nálkozó téma a Nizsinszkij tragikus naplójából sugárzó hősi elhivatottság színre vi­tele. Engem ez régen izgat. Nizsinszkij európai nyelveket nem nagyon tudott, te­hát ha színpadra viszik, nem fontos neki, hogy franciául, vagy angolul, vagy németül jól beszéljen. Több éves csendes, felelőtlen tűnődések után úgy éreztem, hogy Gálffy László - aki megtisztelt bizalmával, hogy tőlem vár egy ilyen szerepet -, azóta még izgalmasabb színész lett. Ki tudja, hátha találkozhat vele ez a szerep. Nekiláttam és igyekeztem megírni ezt a darabot. Persze én már évek óta, állandóan olvasgatom Ni­zsinszkij Svájcban, Saint Moritzban írott világháborús naplóját. Bemutatója lesz a közeljövőben? Én nagyon bízom benne, hogy bemutatója lesz, és hogy megérem a bemutatóját. Már kaptam Európa keleti feléből érdeklődést. Kitűnő szerb fordító telefonált a napokban, hogy érdekli őt a darab, Száva Babies. Azután a kijevi Nemzeti Színházban merült föl, hogy ha van egy Nizsinszkij-dráma, ők is előadnák. Meg kell mondanom, hogy a Nem­zeti Színház efféle megtisztelő érdeklődése, az elmúlt évtizedekben nagyon ritka volt. Sokáig éltem albérletben. A hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig. Az a kiváló idősebb orvosnő, aki a szobáját kiadta nekem, Budapest egyik legművel­tebb asszonya, prágai származású, a magyar irodalomnak és József Attilának is nagy barátja. Nála láttam az összes neki dedikált József Attila-kötetet. Elég talán, ha ennyit mondok róla. Azt mondja egyszer, egy évtized után: - Keresik magát telefonon. Most már tíz, vagy tizenöt éve itt lakik. Mindennap annyi telefonja van. De még egyszer se ke­reste egy színház se. 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom