Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Hubay Miklóssal
rab, amelyet most Gyulán felújítanak, a Színház a cethal hátán, Majornál ő volt Balassi Menyhárt fia. Nagyszerűen játszotta. Sokat beszéltünk tegnap Iglódyval - aki most rendezi - Madaras egykori alakításáról. Említettem a Nérót, és az Egy szerelem három éjszakáját, azért említettem, mert mind a kettőben érződik, hogy ott volt színházi ihletés. A többiben jobbára nem. A többit mind reménytelenül írtam, a falnak. A Fraudot is. Amikor a Nemzeti Színház új igazgatója Ablonczy László lett, meghívott a színház drámaírói pályázatára. Megint kaptam egy színházi ihletést. A Nizsinszkijről szóló darabra gondolok. Ez a nagy táncosnak a táncsikerek és a tébolyda közötti korszakát mutatja be. Az első világháború alatt Svájcban volt, amikor a székhez kötözve arról fantáziáit, hogy ő megcsinálja azt a táncot, amellyel kivezeti az emberiséget a világháborúból, ami azt jelenti, hogy kivezeti az emberiséget ebből az átkozott XX. századból. Lenyűgöző tehetségét ismerve, ez még meg is történhetett volna. Ehhez a darabhoz színészi ihletést is kaptam. Akkoriban volt, hogy egy fiatal magyar színész nagyszerű tehetsége éppen kezdett kibontakozni, színpadon is, meg világfilmekben is. A Gálffy Lászlóé. Megkeresett, hogy van egy lehetősége, hogy Londonban, egy nagy színházban fellépjen, ha tud egy olyan szerepet találni, amiben nem fontos, hogy jó kiejtéssel beszéljen angolul. S akkor gondoltam arra, hogy kínálkozó téma a Nizsinszkij tragikus naplójából sugárzó hősi elhivatottság színre vitele. Engem ez régen izgat. Nizsinszkij európai nyelveket nem nagyon tudott, tehát ha színpadra viszik, nem fontos neki, hogy franciául, vagy angolul, vagy németül jól beszéljen. Több éves csendes, felelőtlen tűnődések után úgy éreztem, hogy Gálffy László - aki megtisztelt bizalmával, hogy tőlem vár egy ilyen szerepet -, azóta még izgalmasabb színész lett. Ki tudja, hátha találkozhat vele ez a szerep. Nekiláttam és igyekeztem megírni ezt a darabot. Persze én már évek óta, állandóan olvasgatom Nizsinszkij Svájcban, Saint Moritzban írott világháborús naplóját. Bemutatója lesz a közeljövőben? Én nagyon bízom benne, hogy bemutatója lesz, és hogy megérem a bemutatóját. Már kaptam Európa keleti feléből érdeklődést. Kitűnő szerb fordító telefonált a napokban, hogy érdekli őt a darab, Száva Babies. Azután a kijevi Nemzeti Színházban merült föl, hogy ha van egy Nizsinszkij-dráma, ők is előadnák. Meg kell mondanom, hogy a Nemzeti Színház efféle megtisztelő érdeklődése, az elmúlt évtizedekben nagyon ritka volt. Sokáig éltem albérletben. A hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig. Az a kiváló idősebb orvosnő, aki a szobáját kiadta nekem, Budapest egyik legműveltebb asszonya, prágai származású, a magyar irodalomnak és József Attilának is nagy barátja. Nála láttam az összes neki dedikált József Attila-kötetet. Elég talán, ha ennyit mondok róla. Azt mondja egyszer, egy évtized után: - Keresik magát telefonon. Most már tíz, vagy tizenöt éve itt lakik. Mindennap annyi telefonja van. De még egyszer se kereste egy színház se. 137