Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 6.)

CSÁK GYULA Háttér ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 6. 30. A tolmácsnő már harmadszorra kiáltotta, hogy „Fizetek!” s a presszósnő harmad­szorra énekelte, hogy ,Jövö-ö-ök!” De nem jött. Arra gondoltam, direkt akarta várakoztatni a türelmetlenkedő kis hölgyet, akit bizonyára korábbról ismert és nem kedvelt. Lassanként a helyiség fő attrakciója lett hangoskodásuk, amit a vendégek egy része látható rosszallással tűrt. Emlékezetembe idéződött a hadakozás, amit Bozsedárral folytatott a tolmácsnő reggel, a szállodában. Külön véleményen voltak azt illetően, hogy rendesen zajlott-e a felszolgálás és megfelelő minőségű étkeket kaptunk-e? Békeszerető közbelépésem akadályozta meg a viadal szélsőségessé fajulását. Zse­bembe nyúltam és szokott pesti gesztusommal többfajta bolgár bankót nyomtam Bo- zsedár markába. Ettől aztán rögtön igazolódott a Lakmusz-teszt. Valamint az is, hogy helyesen jellemezte Bozsedárt a tolmácsnő, amikor azt mondta róla, hirtelen haragú, de mindig kész az erősebbek oldalára állni. Ezúttal nekem hódolt be. Kissé meg is hajolt, egynéhányszor tagadóan megingatta kopasz fejét, ami bolgárul ugyebár igen­lést jelent, majd szó nélkül eltűnt a homályos étterem távoli zugában. A tolmácsnő nem volt nekem hálás. Olyasmit dünnyögött, hogy ne akarjam én rászoktatni az embereket a korrupcióra, meg vigyázzak a pénzemre, mert arra még szükségem lehet. Mire gondolt? Most, itt a presszóban is növekedett egy újabb, fizetés.körüli összecsapás esélye. Ehhez már nem óhajtottam asszisztálni. Engedélyt kértem, hogy kimehessek leve­gőzni és bámészkodni. Kettőt sem léptem az utcán, amikor megjelent mögöttem csapott vállú, ifjú kí­sérőm és a zömökebb termetű, új sofőr. Rám sem néztek, csak nyújtózkodtak a presszó ajtajában, mintha ők is frissülni akarnának. „Ezzel már így vagyunk - futott át rajtam. - Az én rangomat csökkentették, az autóm is kisebb lett, a sofőrömnek viszont megnőtt a sarzsija. Megsúgta a tolmácsnő, hogy főhadnagyi rangban van a gyapjas hajú a szervnél, ahogyan Túli Jóska bará­tom a titkos ügyekkel foglalkozó intézményt nevezi. A fiatalember minden moz­dulata jelzi, hogy amaz a főnök. Csak az nem világos számomra, hogy énrám vi­gyáznak-e, vagy tőlem óvnak mindent, ami nem én vagyok?” Kétségtelen, hogy az újabban rendelkezésemre bocsátott autó nem limuzin volt, de azért meglehetősnek látszott. Elasonlított a Szabad Földnél használt Vol­gához, de nem az volt a márkája, ezt megnéztem reggel. Másodpercig nem sértette komolyan hiúságomat a márka milyensége. Kizáró­lag az eszemnek adott munkát vendégrangom homályos indítékú leminősítése, amit - más tünetek mellett - az autóváltás is reprezentált. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom