Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Oláh András versei
OLÁH ANDRÁS Giovanni di Bernardone megtérése 1. követni az utat lógó orral távoztam aznap a kocsmából egy szegény lovagnak ajándékoztam pompás öltözékemet a vagyont amit apám összekuporgatott addigra már mind eltékozoltam de akkor még nem tudtam elfojtani a test érzéseit s nem tudtam úrrá lenni a gyáva ösztönökön apám pofonjai kellettek ahhoz hogy vállaljam csupasz valómat az Úr színe előtt megkönnyebült lélekkel adtam vissza nemzőmnek ami az övé - onnantól fogva nem azt mondom hogy atyám Bernardone hanem azt hogy Miatyánk ki vagy a mennyekben... 2. takarítsátok ki a templomokat harangszó zarándokol a hegyek fölött tolvaj szarkák cserregését hallgatom csupa balsejtelem az élet megfojt mindent a ránk penészedő múlt nevetnek rajtam a vezényszavakhoz szokott hitetlenek mégis ezt kell tennem: gyógyítani a dacos lelkeket hogy ne csak éjszakánként tudjunk beszélgetni a modernkor lomtalanítása kiszórta a mestereket de Krisztus követői nem maradhatnak hontalanok azt mondom tehát: először takarítsátok ki a templomokat 3. egyszerűség és alázat megvetem a harácsolókat a sóvár gyűjtögetőket s legyenek átkozottak a vörösbegyek is mert eleszik a szemet a gyengébbek elől az Úr engem az egyszerűség és alázat útjára hívott „Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen...'1'’ (Assisi Szent Ferenc)
