Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
törődött vele, mit csinálok a hegyek között, a mai naptól nyilván veszélyes bajkeverő lettem, kém vagy annál is rosszabb - s nemcsak a Vasgárda szemében. Eszembe jutott az erdei ösvényen ballagó pásztorok pillantása... a szekerce élén megcsillanó napfény... XVIII / ÖRDÖGŰZŐ STRÓFÁK Ezután sokáig nem hagytam el a kastélyt, s hogy ne kelljen Doina halálára és a magam kínos helyzetére gondolnom, mindinkább beleéltem magam a Titusz unokabátyám jegyzeteiben leírt látomásokba. '31. jan. 23. Vérfagyasztó jelenlét. Torokszorító. Idegbénító. Am ezek csak szavak, elcsépelt jelzők; ha azt mondom, horroristicus, akkor sem mondtam róla lényegbevágót. Külső'jegyek sehol, mindazáltal tudom jól, hogy kicsoda. De már nem merem néven nevezni.14 Még mindig hallom, ahogy szívkamráimban végeérhetetlenül dobog a sötétség. '31. febr. 19. Bámulatos szerencsém volt. Az egyik szebeni antikváriustól postafordultával sikerült megszereznem Jón Gudmundsson ördögűző' verseinek német nyelvű változatát. <J. G. az a XVII. századi szerző', akit honfitársai a „tudós" melléknévvel ruháztak föl.) Mivel a Hekla tűzhányó kráterében sejtik a pokol lejáratát, egy izlandi népköltó' ráolvasásainál kívánni sem lehetne hitelesebb szöveget. Az összes strófát sebtében latinra fordítottam, hátha úgy hatásosabb. (Csak most esett le az első'hó. Ez is ritkaság errefelé...) '31. ápr. 1. Sokat töprengtem azon üres óráimban, vajon Jézus analfabéta volt-e vagy sem. Tekintetbe véve a kor műveltségét, igazságtalan lenne elvárni egy názáreti ács fiától, hogy konyítson a betűvetéshez. Mégsem lehetetlen, hogy forgatta a tollat, hiszen tanítóként lépett föl: par excellence ajeruzsálemi írástudók vetélytársa volt. Ha pedig maga is tudott írni, bízvást nem érte be a beszédekkel - amelyekből az evangéliumok csak morzsákat őrizhettek meg -, hanem papirusztekercsen is megörökítette világjobbító eszméit. Úgy hát hol lappang ez a fólbecsülhetetlen értékű szöveg? Talán eloroztatott a mi világunkból ama másikba? XIX / MEKKÁI KINYILATKOZTATÁSOK Unokabátyám a tavaszutón és egész nyáron egyetlen sort sem írt, vagy ha igen, akkor elégethette jegyzeteit, mert még széttépett papírfoszlányokat sem találtam, noha szögletről szögletre tűvé tettem a kastélyt. 59
