Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
’57. nov. 9. Künn vihar tombol, s az időjárás összhangban van a kedélyetnmel. Minden zsa- lugátert be kellett csuknom, de legalább addig se rágódtam a borzalmakon. Egyre inkább úgy látom, hogy a teológiai fő bűnök a lencse ?nögötti, feje tetejére állított teretntésbe?i erényekként jelennek meg. Evagriosz forog a sírjában... (Dátum nélkül.) Gyertyát gyújtottam a közelgő karácsony tiszteletére. Félig-meddig földíszítettem a nemrég kivágott (és a szalonban fölállított) fenyőfát is. Csak tegnap jutott el hozzátn a híre, hogy Spanyolországban polgárháború dúl. Romániában sem till rózsás a helyzet, azt hiszem. A király, a Gárda meg a kommunisták. .. De hagyjuk a politikát! Egész este a lelki üdvömért imádkoztam. ’57. dec. 25. A „Kinyilatkoztatások”-ban Ibn Arabi azt írja (XIII. sz.): „... a ?nysticus állapotokat csupán a tapasztalás jóvoltából lehet megismerni; az emberi elme gyönge ezt kiokoskodni, s valaminő levezetés litján sem juthat el hozzá. Ennek a szellemi ismeretnek, fönségessége miatt, az emberek nyája elől rejtve kell maradnia. Tudván lévő, hogy tnélységeit nehéz elérni, s a veszedelmek igen nagyok...” Mivel magam is kíváncsi lettem a nagy mór bölcselő, Ibn al-Arabi művére, elhatároztam, hogy megkeresem, s belelapozok. Egy unokafivéremtől származó kartotékrendszer alapján sikerült is rábukkannom a Mekkái kinyilatkoztatások húsz kötetére — mégpedig aß jelű polcon. A Titusz által idézett sorok fekete irónnal voltak aláhúzva a VII. könyv első oldalán. A rendhagyó diárium csak késő ősztől folytatódott: * Ezután (néhány hónapig) sűrűbben követték egymást a följegyzések: ’S8.jan. 21. Meg vagyok rendülve. Két szentháromság! '58. jan. 26. Valahányszor megszerkesztem a csillagot, akaratlanul is tanú leszek a mindenség pőrében. Késlekedés nélkül le kell írnom, amit ott ?negpillantotta?n. Éspedig szabatos stílusban, hogy a tudomány is hasznát vegye. Ma azonban még nincs erőm; talán holnap... 60
