Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
De ez már megint lapos folklore, sőt annál is rosszabb: irodalom. Tegnap égettem el a verseimet.'1 ’36. szept. 5. Az Antikrisztus éppúgy szellemi magvető, más szóval tanítómester, amiként ellentétpárja, a Krisztus. ’36. szept. 29. Összeszedtem minden is?neretemet a sárkányokról. Egy korai tanulmányomban példának okáért azt írtam: „A Sárkány gyíktestű, denevér szárnyú, óriás csodalény. Gyakran három, hét vagy kilenc fejjel is dicsekedhetik. A kínai mesékben jóságos teremtményként bukkan fiil. Az európai mondavilágban viszont gonosz, emberfaló rém. (...) Ezen hiedelmek kialakulásához a szauruszok csontmaradványai szolgáltattak alapot...’’ Tudálékos, könyvízű szöveg. Amellett szemenszedett hazugság. A sárkányok hús-vér szörnyetegek! XVI / FEKETE KARÁCSONY Kár lenne tagadni: az önvallomássá összeálló, szabatosan, só't néhol novellisz- tikusan fogalmazott, de egyre komorabb hangvételű feljegyzések böngészése alatt szorongás, majd növekvő riadalom vett erőt rajtam. Ez testi tünetekben is megnyilvánult. Éjszakánként verítékben úszva ébredtem, hasogató fő- és nyakszirtfájás gyötört, s ütőerem a rendesnél jóval gyorsabban vert. Miután pedig kétségtelenné vált számomra, hogy unokafivérem - az őrület határán - emberlétünk legsarkalatosabb kérdéseivel viaskodott, megszaporodtak kísérteties álmaim. Elromlott az étvágyam is. Nem javult a helyzet a toronyszoba felől időről időre megismédődő, hol kaparászást, hol morgást, kacajt vagy zihálást imitáló hangok lidércnyomásától sem. Félelmeim és rossz közérzetem már-már arra ösztönöztek, hogy a vajdahunyadi kutyavásáron drága pénzért beszerezzek egy szelindeket, ám végül győzött takarékos természetem, s a kastély továbbra is házőrző nélkül maradt. (E döntésnek a folyvást keservesen miákoló Dávid legalább annyira volt haszon- élvezője, mint a föltételezett bestiák és hazajáró lelkek.) * A jegyzetek később kezdtek csapongóvá válni, ami arra vallott, hogy Titusz az idő múlásával hangulatainak rabja lett. Azonfelül téveszméi és kényszerképzetei is egyre riasztóbbá nőttek. Korábban úgy gondoltam, hogy unokabátyámat (a tudomány emberét) elsősorban a vallástörténet lélektani oldala érdekli, s nem annak hitbéli mondanivalója. Ám most hüledezve kellett belátnom, hogy a természetfölötti tartalmak, a túlvilág vagy a kanti értelemben vett Ding an sich kikémlelése bilincselte le - és az e foglalatosságot körüllengő rejtelem. 56