Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
’36. okt. 13. Frankeinstein legősibb képzete éppolyan platói idea, mint Enkidn - majomemberhez hasonlatos - archetípusa. Ahogyan az alvilági vándor figurájának is megvan a maga előképe. (A legrégibb alak nyilvánvalóan Gilgames, a papkirály. Első ízben őbenne öltött testet a gondolat.) Mérget vennék rá, hogy a sumérok ugyanúgy ismerték a sátáni teremtést, akár Platón vagy Mrs. Shelley. '36. okt. 23. Az univerzum titkait fürkésző minden Faustus vésse az eszébe, hogy másik oldal igenis létezik: Mephisto féltekéje. '36. nov. 4. Mi hát e gyászos ablakszem? Az ébrenlét világát az álom világával összekötő folyosó? Szűk mezsgye élők és holtak országa mentén? Vagy bejáratféle (door) a szellem birodalmába? Netán a tudat és a tudatalatti falába ékelt ajtó? Időnkint antropomorf lények is láthatók. Nemegyszer Jekyll doktornak érezhettem magam, aki megannyi Hycle-dal keriilt szembe. Persze, ez is légből kapott, mint minden irodalmi hasonlat: ha sohase olvasom Stevenson regényét, a fonti mondatot se írom le soha. '36. nov. 15. Éjszaka döbbenetes élményben volt részem. (Máskor elővigyázatosabbnak kell lennem.) Megszerkesztettem a csillagot, s elmondtam a szavakat: ,..13 Abban a pillanatban egy sárkány bukkant föl az optika előterében. Nem kihalt őshüllő volt - Brontosaurus vagy inás óriásgyík -, hanem egy tőrőlmetszett háromfejű szörny. Észrevett, s hirtelen előrelendült, egyenest a lencse irányába. Még a zihálását is hallottam. Lélekjelenlétemnek köszönhetően sikerült időben megtörni a csillagot. Ennek ellenére továbbra sem akarok hinni a tulajdon szememnek. '31. jan. 8. Eletekig nem mentem a lencse közelébe. Már-már azon voltam, hogy egy pöröllyel darabokra zúzom, de valami minduntalan visszatartott. Időközben új év vette kezdetét, ami persze mit sem javított felemás helyzetemen: nyugtalanságom nőttán-nő. A fekete karácsony és szilveszter után továbbra is késlekedik a hóesés. Hamarosan újabb kísérletet teszek. 57
