Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
seletére is. Egyre terebélyesedő lerakata lesz, kinek fáj ilyen körülmények között, hogy orvos nem lesz belőle soha? Később megismerkedtünk azzal, akinek ez élete legnagyobb fájdalma. Rövid beszélgetést folytattak Angeloval az ügyünkről. Utána az olasz teljes biztonsággal, a magyar kis fenntartással azt állította, hogy mi a biztosítótól sürgősen bizonyos előleget kapunk itteni költségeinkre. Ebben az ügyben hamarosan útra keltünk és miután egy másik benzinkútnál elfogyasztottunk egy whiskyt szódával, megjelentünk az illetékes biztosító vállalat helyi képviselőjénél. Ez a képviselet nyalka idősebb úrból állt és egy titkárnőből. Az illető úrnak minden mozdulatáról lerítt, hogy katonaviselt ember. Minden valószínűség szerint az élemedettebb férfiak döntő többsége hadviselt ebben a tartományban, de ez az úr volt az, akiről a hadviselt férfit mintázni kellett. A hadviselt úr a külföldinek kijáró megkülönböztetett figyelemmel fogadott és külön gesztusai voltak feleségem, a balesetet szenvedett hölgy számára. Megkínált a reprezentatív cigarettából és mikor Vajda előadta, hogy elsősorban amiatt a bizonyos előleg miatt jöttünk, a legnagyobb készséggel kijelentette...- No természetes, ez a minimális. Ennyivel igazán tartozunk egy külföldinek, akit városunk határában baleset ért. Majd hozzátette, hogy ez egyáltalán nem rá tartozik és ezzel a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet. Én magam is szívesen annak tekintettem, mert ebbe az akcióba az akaratomon kívül estem bele. Barátaim viszont megkérték, hogy telefonáljon a tartományi központba. Telefonált és tudtunkra adta, hogy ez a dolog teljesen lehetetlen. Sajnos nem rajta múlik, mert ha rajta múlna... Kint a lépcsőházban megjegyeztem, hogy az az úr egész biztosan hadviselt.- Mi az, hogy hadviselt - lelkesedett Angelo -, a veteránok helyi szervezetének titkára. Barátaink lelkesedése kissé lelohadt. Kinn az utcán azt ajánlottam, hagyjuk ezt az egész előlegügyet. Majd csak megleszünk addig. Ok azonban erről hallani sem akartak. „Ahol készpénz van kilátásban, oda rohanni kell. Ez az élet alaptörvénye.” Egyébként kicsit szórakozottak voltak. Ügy láttam, mindegyik a saját üzletére gondol. Nem akarván tovább igénybe venni drága idejüket, ott a kapuban elbúcsúztunk tőlük. Mielőtt elváltunk volna azonban Vajda még váratlan hírrel szolgált.- Nem is mondtam, hogy itt az anyám Magyarországról. Két hete itt van, és úgy gondolom, örül már, ha hazaiakkal beszélgethet. Módját ejtjük, hogy találkozzanak. Feleségem kapva kapott a híren. De azért még néhány nap eltelt, míg ezzel a magyar asszonnyal megismerkedtünk. Ezt a délelőttöt azzal töltöttük, hogy néztük a kirakatokat. Ahogy számtalan ember bolyong szüntelen idegen országban és nézi a kirakatokat. Főképpen számtalan magyar bolyong mostanában a szomszédos országokban és nézi a kirakatokat. Ebben a városban volt mit nézni. Főutcájának üzletei sokkal fényesebbek, tágasabbak és gazdagabbak voltak, mint ekkora városban gondolná az 80
