Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

bajnokság állását a footballban. Ennek a szertartásnak ezúttal is gyorsan eleget tettünk, aztán folytattuk utunkat és ekkor sült ki, hogy a benzinkút kedvéért jó­kora kerüló't tettünk. A körsétáért a pompás kocsiban azonban semmi panaszunk nem lehetett.- Majd meglátják, micsoda nagyszerű ember az én magyar barátom - mondta Angelo. - Otvenhétben került ide teljesen csórén és ma komoly, hitelképes üz­letember. Hitelképes, kérem, az bizony. Maguk ott a vasfüggöny mögött tán nem is tudják, mit jelent, ha ezt mondom valakire én, mint régi üzletember, hogy hitelképes. Es nem is csak a vagyoni biztosítékról beszélek, hanem az ember­ről. Uram, akinek egy olyan család odaadta a lányát! A város legrégibb részén tárt kapun behajtottunk egy udvarba. Tágas udvar volt és a végén mintha valami öreg várfal zárta volna le. Ehhez a várfalhoz egy hevenyészett féltetős építményt ragasztottak. Bejárata fölött ott volt idegenbe szakadt honfitársunk cégtáblája. Michael Vajda. A fészer mellett modern betoncsamokon végezték utolsó simításaikat az épí­tők.- Az is az övé lesz - sietett tudtunkra adni Angelo - és az is az övé. - A fé­szer előtt hosszúorrú versenyautó állt, arra mutatott az olasz. Vajda elénk jött. Udvariasan, szívélyes mosollyal üdvözölt bennünket. Zö­mök, kemény tartású, jóképű, de gondterhelt fiatalember volt. Olasz barátjával ellentétben szűkszavú. Fáradtnak látszott egyenes tartása ellenére is. Benn a féltetős helyiségben általam ismeretlen gépeket láttam, ugyanabból a típusból néhány tucatot. Csillogóan újakat és kopottabbakat, kormosakat. A háttérben két overallos szerelő dolgozott ilyen szétszedett gépeken. A helyiség sarkából kis üvegfallal irodát választottak el. Ebben az irodában megismerked­tünk Vajda Mihály feleségével, aki semmi esetre sem lehetett több húsz éves­nél. Szépségéről nem lehetett véleményt mondani, mert feltűnő állapota miatt arcát elborították kövér szeplők. Az ittlétünk alatt tapasztalt áradó szívélyesség az ő viselkedéséből hiányzott. Hamarosan megtudtuk, hogy a gépek, melyekkel a csarnok megtelt, csirke- sütő automaták. Szívós kérdezősködés után azt is megértettük, hogyan működ­nek. Tulajdonképpen nagyon egyszerűen. A csirkét meg kell pucolni, kibelezni, megfűszerezni egy nyársra húzni, a gépbe helyezni, aztán a többi már az auto­mata dolga. Ilyen csirkesütőkkel ezen a vidéken bőven el van látva a vendéglá­tóipar. Működnek eszpresszókban, büfékben, vasútállomáson, útszéli bódékban. Nos, nem kis dolog, hogy a városkában és vidékén egy honfitársunk ezeknek a gépeknek a kizárólagos képviselője. Működési területe többrétű. Elad gépeket készpénzre és részletre. Természetesen az esetek nagy többségében részletre. Kölcsönöz gépeket egyes üzleteknek. Elad tömegesen csirketenyésztőknek, akik kikölcsönzik a gépet azért, hogy csak tőlük vásároljanak. Kölcsönöz továbbá csirketenyésztők, vagy csirkekereskedők megbízásából, terhűkre és felelőssé­gükre. Végül ő látja el az egész területen a javítószolgálatot. De ez csak a kezdet. Angelo lelkes ismertetéséből megtudtuk, hogy ez csak a kezdet. Vajda Mihály egykori orvostanhallgató, aki 1956 decemberében nyu­gatra távozott, nemsokára berendezkedik más vendéglátóipari kisgépek képvi­79

Next

/
Oldalképek
Tartalom