Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

betűvel, abban nincs hiba. De mi nem mentünk ez után a divat után, hanem megrendeztük a lakodalmat az ősi házunkban. A lakodalmon persze ott volt a báró és mellém ültették és vele kellett kezdenem a táncot és minden, amit akar és nekem az egész dologtól viszolygott a hátam. Mindent megtettem, hogy távol tartsam magamtól, de mintha senkinek sem lett volna más dolga ezen a családi eseményen, mint hogy engem a báróval összeboronáljon. Mintha a nővérem már nem is lett volna itt fontos. Hát ezt nem bírtam elviselni. Éjféltájban elhatároztam, hogy egyszerűen megszököm. Am olyan pechem volt, hogy kint szakadt az eső. Erre bementem sírni a nagymama szobájába, melyet erre az alkalomra ruhatárnak rendeztek be. Persze nemsokára kiabáltak utánam, sőt lépteket hallottam a folyosón, hát fogtam magam és beugrottam a nagymama ágyába. Nem tudom, ismeri-e maga azokat a régi rámás ágyakat. Nem valószínű, mert már ritka helyen akad ilyen, de nagymamám ragaszkodott hozzá. Hatalmas tölgyfaágy volt, az ágyvégeken belül léc és ezekre helyezték a selyemmel bevont keretet, amire aztán a terítő jött és így tökéletesen szögletes ágyat lehetett vetni. Nos, hát én ez alá a keret alá bújtam és aztán kereshettek kétségbeesve. Nem törődtem a botránnyal sem. Csakhogy a botrány sajnos nagyobb lett, mint számítottam.

Néhányszor benyitottak az ajtón a család tagjai és mérgesen, de azért a feltűnést kerülendő visszafojtott hangon szólítottak.-Tilda! Tilda!

Nem feleltem, csak azért sem. Most csináljatok, amit akartok, én végeztem a bárótokkal. Végre elcsendesedtek, én meg csak lapultam ott, legyen, aminek lenni kell. Mondtam magának, hogy lázadó természetem van. Majdnem elaludtam már, mikor egyszerre hallottam, hogy nyílik az ajtó, de ezúttal sokkal tétovábban. Kikukucskáltam, meglepetésemre a kispapot láttam beoldalogni meglehetősen bizonytalan léptekkel.

Ez a kispap egy parasztgyerek volt. Én nem tudom, maguknál hogy van, de nálunk elég sokan mennek parasztgyerekek papi pályára. Ügy került oda, hogy unokaöccse volt az esperesnek, aki nővéremet eskette és segédkezett is neki a szertartásban. Nos, úgy láttam, a kispapnak kétféle baja is van. Az egyik az, hogy kicsit megártott neki az ital, a másik meg, hogy rettenetesen szoríthatott a cipője. Természetesen rémület fogott el, mikor láttam, hogy bezárja az ajtót, leveti a reverendáját, csak úgy ingujjban odaül az ágyszélére és oldozni kezdi a cipőjét. Csak görnyedve ülhetett ott a rámától, de nem volt más alkalmatosság a szobában, mindent elfoglaltak a kabátok.

Ebben a pillanatban füttyentést hallottam a földszintről és erre a kutyák nagy ugatással feleltek Tildáék lakásából.- Ereszd ki őket - hallatszott lentről egy szimpatikus férfihang.

A fiatalasszony kinyitotta az ajtót, a kutyák lezúdultak a lépcsőn és kisvártatva a három kutya kíséretében megjelent Tilda férje. Nem kellett bemutatkoznunk. Találkoztam már vele a benzinkútnál. Illő tisztelettel üdvözölte az érkező autósokat, feltöltötte a kocsik tartályát, aztán kendőt húzott elő a zsebéből, megtörölte a kocsik ablakait és a karosszériát ott, ahol vigyázatlan rácsöpögött a benzin vagy olaj.

így esett, hogy mikor bevonultam kellemesen fűtött szobámba, figyelmemet nem tudtam összpontosítani a saját problémáimra, melyek egyébként is belát60