Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Kiczenko Judit: Arany János: Születésnapomra

Nemes Nagyé). Kosztolányinál azért véltem említésre méltónak a szövegvariánsokat, hogy lássuk, bár alkalmi-jellegű vers, de a közismert, végleges változat míves műgond eredménye. Ahhoz, hogy akár más művek helyett,49 akár vállalt műfaj-csoportként’“ létrejöhetett a XIX. századvégnek és a XX. századnak az ilyen jellegű tetemes szövegkorpusza, köztük a kiemelt versek, szükség volt a költó'i rutinra, az állandó „technikai” készenlétre, mely a XX. században sem vált idejét múlttá. „[...] Az ötvenes évek legszörnyűbb korszakában tele voltunk [...] rímjátékokkal. [...] Tapasztalnom kellett, amit persze tudni lehetett, hogy a legtöbb költő örömmel játszik a szavakkal, szívesen gyakorolja vagy sziporkáztatja nyelv- és rímkészségét.’”' A nagy költők esetében ezek a rögtönzések, alkalmi versek, köztük az önköszöntók is - különösen a nem nyilvánosságra szántak - anti-bricolage funkciót kaphatnak. Azért „anti-”, mert Lévi-Strauss a nagy művekről lehullott maradványok, törmelékek, dirib-dara- bok, „forgácsok” újrahasznosítása kapcsán használja a fogalmat. Míg az említett szövegek (esetenként szövegcsoportok) éppen ellenkezőleg, újat létrehozó, alapozó funkcióval bírnak. Többek között Arany, Kosztolányi, Nemes Nagy csak kéziratban megmaradt „apróságai” nem valamiről levált, nem-íze- sülő, szervetlen részek, hanem szuverén szövegek. Lehet, hogy „forgácsok”, mint Arany nevezi, vagy irodalom alatti műfajok, mint Barta minősíti, de keletkezésük pillanatában autonómak, s funkciójuk esetenként, egzisztenciális mélységük miatt vetekedhet „nagy méretben” kifejtett versekkel.’1 2 Tehát némelyek önmagukban is jelenthetnek abszolút esztétikai értéket és műegészként értelmezendők.’3 Míg mások esetében az őket követő vagy környező „nagy” művek mutatják, hogyan váltak új, komplex vers-egészek lényegi elemeinek ösztönzőjévé, hogyan épültek be eredeti jelentésük elvesztése vagy módosulása nélkül szervesen az új struktúrába, nem egyszer hogyan alakult éppen belőlük kinőve, néha többől is összeboltozódva egy új szöveg-univerzum. (Például Aranynál az Ószikék esetében.) Az alkalmi ujjgyakorlatok egy- egy „lepecsételt rímhez’”4 5 6 7, életszakaszhoz, hangnemhez vagy csupán egy szóhoz köthető asszociáció révén, azzal mintegy dialógust kialakítva föllobbant- hatják a nagy költői invenciót, Barta János megfogalmazásában inspirálóan fölébreszthetik a látszólag „szunnyadó” zsenit. Az inspiráció, az „ihlet percében” a mester új összefüggésbe, új konstrukcióba képes összelátni rögzült technikai repertoárját, itt-ott „elszórt”, alkalomra reflektáló ötleteit az adott pillanatban megnyilvánuló, magasabb esztétikai megoldást igénylő élménnyel.

1 Legutóbb Szilágyi Márton és Sebestyén Attila foglalkozott e műfaj-csoporttal. SZILÁGYI Márton, .Alkalmatosságra írott versek", avagy vidám férfikompániák humora - BÁRKA 2003. 5. sz., 53-62; SEBESTYÉN Attila. Népszerű irodalom, mesterkedő költészet, popularitás, poetica dassisok - Könyv és könyvtár, XXVI., Debrecen, 2004, 87-108.

2 A témával részletesen foglalkozott V0IN0VICH Géza, Arany |ános életrajza I., Bp., MTA, 1929; BÁN Imre - IUL0W Viktor, Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában, Bp., Akadémiai, 1964; BARTA János, Arany János és a XVIII. század (Adalék Arany János irodalomszemléletéhez) - A klasszikusok nyomában, Bp., 1976, BARTA lános, A líra peremén - Arany lános apróműfajai - A pálya végén, Bp., Szépirodalmi, 1987, 149-162. [Továbbiakban: BARTA 19871

3 BÁN-JULOW, i.m., Bán Imre bevezetője, 18.

4 Idézi Sebestyén Attila, i. m„ 93.

5 BARTA 1976, 262.

6 Két példa: WEÖRES Sándor: Negyedik Szimfónia, 3. - Tizenegy szimfónia, Bp., Szépirodalmi, 1973, 40-41; Csanádi Imrének (Arany késői cédula-stílusában, 1980) - WEÖRES Sándor, Posta messziről, Bp., Magvető, 1984, 41.

7 ARANY János levele Gyulai Pálnak - AJÖM XVI, s. a. r. SÁFRÁN Györgyi, Bp., Akadémiai, 1982, 556. [Továbbiakban: AJÖM 1982]

75