Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Madár János versei
MADÁR JÁNOS Testamentum Nap szárítgatja elgurult csigolyáit,------vérehullató fű ragyog. Anyác skám arcán osztoznak nedvekben fénylő fémek és csillagok. Az égig érő korona sem akar földbe szúrt kopjafa lenni. Holtakkal virrasztó országban élek, mindennek arca a semmi. Keserű rend Arcokat lenget a szél, a csönd homloka látszik. Némaságom gyöngébb a létnél, a semmi földje fehéren gyászlik. Halottaim tenyeréből kifordul lassan a táj. Hegyek, folyók ütemére szégyent ha talál. Fekete víztükrök magánya hajlik a rettentő éghez. Csillagok keserű rendje kevés a megváltó reményhez. 61
/
