Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok
MÁNTA GYÖRGY Hurok H.GY.EMLÉKÉRE Morbiddal volt találkozóm. Szokásomhoz híven korábban érkezve az egyik hátsó asztalhoz telepedtem, hogy amíg barátommal befut a taxi, megpróbáljam közérthető fogalmakba préselni kedvenc bölcselőnknek azokat a gondolatait, amelyekről a világhírű tudós oly sokat írt, többé-kevésbé bonyolultan, és nem mindig egyértelműen. A patinás szálló presszója kettőnk törzshelye volt, többnyire itt találkoztunk, hogy megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek őt is, engem is foglalkoztattak. Morbid aznap a szokásosnál is többet késett. Ahogy a pontosságra szoktatott embereket, a késés engem is mindig fölingerelt, csak neki bocsátottam meg, talán az évtizedes barátságunk miatt. Várakozás közben, elunva a bekezdésnyi német körmondatok bogozgatását, kedvenc felszolgálóimon, Andikán, a pultos Ildin meg a tündérien kancsal Momón legeltettem a szememet. Eközben akadt meg a pillantásom egy újonnan érkező, a ruházatából ítélve külföldi vendégen, aki némi habozás után, Andi ajánlatára, az egyik ablak elé állított asztalnál foglalt helyet. A harmincas éveiben járó, középmagas, karcsú nő volt, sötétbarna bőrrel és kontyba kötött, koromfekete hajjal. Meglepően hosszú szempillái szüntelenül verdestek, mintha zavarban volna, vagy leplezni szeretne valamit. Ahogy elhelyezkedett a széken, oldaltáskájából egy nagyméretű spirálfüzetet húzott elő, majd két zselés töltésű tollat, ha jól láttam, egy kéket és egy zöldet. Miután levetette a kifinomult ízlésre valló kardigánját, és megköszönte Andinak az asztalára helyezett cappuccinót, jó ideig semmit sem csinált, csak bámult ki a szélesre tárt ablakon. Fogalmam sincs, mi rejtőzhetett benne, de mióta megláttam, nem tudtam levenni róla a szememet.- Te meg mit tátod itt a szádat, ahelyett, hogy fordítanál? Morbid ezekkel a szavakkal riasztott föl az ábrándozásból, majd levette gyér hajzatú fejéről a széles karimájú szalmakalapot, és maga alá húzott egy széket.- Nehéz? - pillantott az előttem fekvő vaskos kötetre.- Nagyon.- Nem is érted?- Néha értem, néha nem.- Akkor hagyd a fenébe, tiszta baromság az egész.- Mi az, hogy baromság? Begolyóztál?- Nem - igazított a nyakkendőjén Morbid -, csak rájöttem, hogy a kutya másutt van elásva.- Elárulnád, hogy hol?- Persze. 42
