Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

1990 után, már nem vele, hanem hűséges feleségével hozott össze a jósor­som. O anonimizálta azokat a hajdanában titkosított iratanyagokat, amelyeket a valahai diktatórikus rendszert szolgáló szervek, főnixként kiemelkedve a habokból, a „demokratikus kibontakozás” jegyében átadtak a levéltáraknak kutatás céljából. „Szegény J-t idő előtt nyugdíjazták” - siránkozott a székéhez ragadt asszony Antall József regnálása idején. „Nem becsülik meg ezek a szakembe­reket!” Várakozás Akkor, abban a pillanatban újra az ínyem tövébe kívánkozott a füstölt marha­nyelv fenséges íze. Persze Gyuszi bácsinak sem volt olyan egyszerű a Lehel utcai angyalföldi társbérletből a Dagály utcai másfélszoba összkomfortos angyalföldi főbérletbe átnavigálni. Kellett oda Sara, s a hajdani másodosztályú aranycsapat, akik szo­rosan egymásba kapaszkodva indultak meg a szocialista bércek meghódításá­ra, fejük felett a legendás, kontúrjait egyre inkább élesítő párt-árnnyal, a mun­kásság sportéletét mindig szívén viselő Kádár János elvtárssal. Nagybátyám, később a Vasas elnökhelyettesi posztját is betöltő jeles férfiú - eredeti szakmáját tekintve fodrász - eljutott csapatával, vagy később már csa­pat nélkül is, kezdő sportdiplomataként a távoli Berlinig is. Világjáró ember 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom