Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

Mielőtt az egyre épülő-szépülő haza szorgos dolgozói belekezdtek volna napi munkájukba, beültek a „kultúrba” s végighallgatták a betűruhát kapott bölcs szavakat. A Szabad Nép vezércikkét. „Négy-öt magyar összehajol, esett szép szomorú fejekkel” — írta hajdanában, nem éppen a jelzett összeborulásra gondolván koszorús költőnk, Ady Endre.

Az esett, szép szomorú fejek lassú lekonyulása évtizedeket átívelve jelezték hazánk virágzásban lévő állapotát, csak a tölcsér meg a tartalom változott. Lőre lett az aszúból.

Tudhatta tehát apám, hogy immáron „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján”, legfeljebb arra nem gondolt, hogy ő is a bástya egyenruhás alkotóelemévé nemesül.

Arról is tudósít bennünket a régi idők hű krónikása, jó Okváth Imre, hogy „Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével 1948. február 18-án népes magyar küldöttség érkezett Moszkvába, a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésére. A február 18-án aláírt egyezmény alapján a szerződő felek kötelezettséget vállaltak egymás biztonságának, nemzeti szuverenitásának megőrzésére, valamint - háborús konfliktus esetén - kölcsönös katonai segítségnyújtásra. Az egyezmény aláírása után Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, Veres Péter honvédelmi miniszter, Pálffy György altábornagy, a honvédség felügyelője külön tárgyalást folytattak a szovjet vezérkar vezetőivel. Vaszilijevszkij marsall és a tanácskozáson jelen lévő munkatársai már korábban tájékoztatást kaptak a honvédség négyéves fejlesztési tervéről, így maga a terv nem került megvitatásra.”

Nem is remegett többé az esendő Szovjetunió, háta mögött tudván harcos természetű népünk szilárd és elszánt támogatását.

Tildy Zoltán tiszteletes, Isten szolgája, a Kisgazdapárt gründolója, Péter bácsi, az autodidakta paraszthérosz, kikeményített hófehér ingében, állandóan ragyogó csizmájában, Pálffy, a maga legendás antináci ellenállási múltjával. Kell ennél több?”

Ha majd a „Csillagösvény” kávéházban elkészíthetem velük, múltunkat kutató visszaemlékezésüket, az első kérdésem adott lesz: „Uraim! Feltehetően az apám az Önök garanciális szava alapján indulhatott el némileg átmosott aggyal a katonai pálya rögös útján! Igaz, hogy Önök időközben különbözőképpen tűntek el a különböző minőségű bársonnyal bevont székeikből, de ez a kétségkívüli szomorú tény vajon hiteltelenné tette az Önök előzetesen vállalt „elvi” döntését is?”

A szabad magyar polgár gerince megtörése érdekében az első magyar koncepciós per - Földalatti Fővezérség-Magyar Testvéri Közösség - az egyiknek kötelet hozott, a másiknak, kegyelemből életfogytiglant. A kisgazda Tildy Zoltán köztársasági elnöksége idején! Morogtak Önök magukban, miközben folyamatos jelenlétükkel továbbra is igazolták politikánk „elvileg” helyes voltát?

10