Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
Vajon Kovács Béla, útban egy sajátos utazás keretein belül Szibéria kies tájaira, mit gondolhatott a „szükséges áldozat” teóriájáról? Csak nem a túlélés volt a tét? Politika, magánélet! Mások a szabályok? Ki volt a hunyó? Apáink? Angyalföldről? Battonyáról? S mit hallott az akkor még drogista apám a Rádióból sugárzottan, másfél évvel később? „Rajk: Tanácselnök Úr, tisztelt Népbíróság! A vád tárgyát képező eseményekkel kapcsolatban a nyomozás folyamán és a Népbíróság előtt a kihallgatásom alkalmával részletekben is és a lényeget illetőleg is mindent elmondtam és beismertem. Ehhez semmi hozzátennivalóm nincsen. Szükségét érzem azonban annak, hogy utólag a közben felmerült kérdéseket és szempontokat illetőleg, ámbár éppen csak futólag érintve, de mégis egy-két megjegyzéssel éljek.- Mindenekelőtt, mielőtt a Népbíróság az ítéletet kimondaná, minden félreértés elkerülése végett rá kell mutatnom arra, hogy mindazt, amit valaha is tettem és elkövettem, mindenkor s elsősorban saját elhatározásomból, szabad mérlegelés alapján tettem és követtem el. A különböző mellékkörülmények és egyéb kényszerítő körülmények, amelyekre utaltam kihallgatásom során, csak másodrangú, vagy csak egészen sokadrangú szerepet játszottak. Ebben a vonatkozásban kétségkívül fennáll azonban az, hogy bizonyos mértékben Titónak, illetőleg Tito politikájának az eszköze is lettem. Annak a Titónak, aki Hitler nyomdokába lépett, és a Balkánon és Kelet-Európábán Plitler politikáját folytatta és akinek a háta mögött, mint irányító gazdák, az amerikai imperialisták álltak.- Befejezésképpen: az ügyész úrnak legtöbb megállapításával egyetértek és itt természetesen nem a szinte mellőzhető és az amúgy sem fontos részletkérdésekre, hanem a lényegre gondolok. Most éppen ezért már eleve kijelentem, hogy rám vonatkozólag, akármilyen is legyen a Népbíróság ítélete, az ítéletet igazságosnak tartom.” Mondta mindezt a kommunisták valahai legendás harcosa, rezzenéstelen arccal vallván meg árulását, népünk, igazságot kajtató bírái előtt. Apámnak kellett volna megfejteni a háromszoros prézlibundába burkolt hamvaslila üzenettöredéket? És! Mit is mondott a honvédség helyzetéről Sólyom László katonai főcsoport- főnök 1948. április 19-én a Katonai Bizottság ülésén, amikor a honvédség helyzetéről szólt? „(...) meg kell állapítani, hogy az ország felkészültsége jóformán a semmivel egyenlő. A honvédség még a békefeladatait sem tudja ellátni, nem felel meg a legelemibb háborús követelményeknek sem. Pusztán belső karhatalomnak és fejlesztési magnak tekinthető. Mindamellett a honvédségen belüli helyzetre és a honvédségen kívüli megoldandó honvédelmi feladatokra is meg lehet állapítani, hogy a népi demokrácia jelenlegi fejlődési 11
