Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
Magyar Néphadsereg, de a népi káderek özönét is, köztük, némi késéssel apámat is. Elvégre, ő szedte a tagdíjat. E stallumra tekintettel ajánlotta fel Kiss elvtársat munkahelye - a kevés „káder közül a legvédtelenebbet” - a kommunisták áldozati oltárán Farkas Mihály katonájának. „1949 októberében Péter Gábor nagy titokzatosan és roppant megelégedetten adta tudtomra, hogy rövidesen összeül Magyarországon a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezlete.” Irta Farkas Vladimir - Farkas Mihály, akkor már AVH-s őrnagy fia - „Nincs mentség” című memoárjának 242. oldalán. „Elmondta, hogy az egyik napirendi pont a jugoszláv kérdés lesz. Ez nem lepett meg, hiszen a kelet-európai politikai bűnperek és a szaporodó határincidensek miatt várható volt, hogy a jugoszlávellenes kampány a továbbiakban nemcsak ideológiai téren zajlik majd, hanem az államközi kapcsolatok minden területére is kiterjed. Engem sokkal inkább az lepett meg, hogy az értekezlet a galyatetői SZOT-üdülőben lesz. Elogy ki volt ennek az ötletnek a szülőatyja, azt nem tudom, de meggyőződésem, hogy a hisztérikussá vált ellenségképhez, amely szerint nemcsak kémek, hanem terroristák, szabotőrök és diverzánsok is nyüzsögnek az országban, tényleg csak egy ilyen hely jöhetett akkor számításba. Galyatetőt teljesen el lehetett zárni a külvilágtól. (...) A beszámolót ezzel az elképesztő címmel: ’AJugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában’ a román pártvezető, Gheorgiu-Dej tartotta. Az értekezleten a magyar párt képviseltethette magát a legtekintélyesebb küldöttséggel: Rákosi, Gerő, Révai, Kádár.” Jutott hát munka a gaz Tito ordassága miatt népünk éberségre intett minden egyes tagjának. Egyenruhásnak, s egyenruhátlannak is. Okváth Imre barátom és kollégám írja, „Bástya. A béke frontján. A magyar haderő és katonapolitika 1945-1956” című munkájának 149. oldalán „A hadsereg fejlesztésének előtérbe kerüléséről a közvélemény a politikai vezetők nyilatkozataiból értesült. Rákosi Mátyás az 1948. január 10-i „Tied az ország, magadnak építed” című beszédében egy erős, demokratikus honvédség szükségességéről beszélt: „Mi tudjuk, hogy az erős demokráciának, az erős népi demokráciának csak használ, ha erős, öntudatos, demokratikus hadserege is van. (...) A magyar kommunista (...) legyen tudatában a haderő jelentőségének, és gondolkodjon arról, hogy oda a munkások, a parasztok legöntudatosabb, leg- fegyelmezettebb, legegészségesebb és legfejlődőképesebb fiai kerüljenek be.” A fennkölt szavakat feltehetően apám is olvashatta a minden haladó szellemű család asztalán megtalálható újság oldalain. Akkor talán még gyanútlanul, rémálmaiban sem gondolva arra, hogy éppen ő lesz a megbízható, beso- rozásra jelölt kommunista. Katicám! Szép világ volt ám akkoriban. Népünk szeretett vezérei - élükön Rákosi apánkkal - gondoskodtak róla, hogy népünk minden egyedéhez eljussanak a létük szempontjából alapvetően fontos információk. 9
