Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

A lelkemet már kifényesítettem, a kellő mélabú is megérkezett, mint mindig, ha nekiveselkedem egy ilyen találkozásnak. Parolázni az elmúlt világgal nem könnyű, főként, ha arra gondolok, hogy én is tagja lehetek, immáron bármikor ennek a panoptikumnak.

Az elkoptatott közhelyek viharos gyorsasággal megdönthetetlen axiómákká tudnak változni. „Az Idő nagy Úr!” „Senki sem él örökké!” Vagy emelkedettebben: „Porból lettünk, porrá leszünk.” Anyám is, meg előbb-utóbb a tárgyak is. Meg úgy egyáltalán: „Ce la vie!”

Summa summarum, Katám! Készen álltam az idő átszabta, fényárnyékait kissé satírozta, boron- gós időutazásra. Te meg befészkelődtél az ölembe, várván az ősök tisztelgő, bölcs mosolyé sorjázását az élet előtt.

Az egyik képen a Pet- neházy utcai cukrászda előtt dédanyád szorítja magához, átszellemült, tejillatú mosollyal, a még pólyás, pelyhes fejű, leendő nagyapádat. A másikon ükapád ölében ülök a

moziból ellesett „cow- boyos”, morcos képpel, Április íi. előttem egy virágkosárral a

kocsma egyik boksza előtt.

Aztán ismét gyermekkorom egyik legfontosabb léttere, a Városliget. A jövő bajnoka tartással - a képet uralja a távolba túró, szigorú tekintet, a hozzá rendelt gyerekráncos homlokkal - lazán támaszkodom egy versenymotorra, melynek tankján egy babérkoszorú ékeskedik. A rajtszám is kivehető: 1. Puhony Nándor! Vagy talán Szabó I. László a versenymotor gazdája? A csodálatos „Gileti” márka. Szálkái nem lehet, hiszen az ő rajtszáma a „7”-es volt. Szabóé meg talán az „5”-ös?

Itt meg a felejthetetlen bringás, Liberánt!

Liberánt a győri utcai kerékpárbajnokságok utolérhetetlen hőse. A kanyarvitéz. Apám ekkor már vadonatúj tiszti egyenruhában virított mellettem a nézők soraiban.

Apám átváltozását tulajdonképpen a lehető legtermészetesebb dologként vettem tudomásul, már akkor is, amikor a győri pályaudvaron lekászálódtunk a bútoraink fogságából, a marhavagonból, s ő egyenruhában ott feszített a külső vágányok melletti egyik peronon, várva ránk. Feltehetően a vagonutazás élményei minden más tudathatározó hatással szemben immunissá tettek.

6