Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Kiss Gy. Csaba: Ahol a kéményhez kötik a kecskét
KISS GY. CSABA Ahol a kéményhez kötik a kecskét SELMECBÁNYA IRODALMI MITOLÓGIÁJÁBÓL Hét csodája van ennek a városnak. Hét különös csoda, egy sajátos görbe tükör, melyet a szóbeli hagyomány hosszú idó'n át csiszolt ilyenné. Mindegyik „csoda” valamilyen képtelenség. Egy olyan különös városról kapunk általuk képet, ahol emeleten nyílik a ház kapuja, ahol udvar mellett van a kémény, és a toronyórán a kis mutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat; itt megtörténik, hogy Péter-Pálra havazik. Mindegyik csodára van persze magyarázat. Ésszerű magyarázat a helybeliektől a be nem avatottaknak, azoknak, akik nem idevalósiak; hiszen tudnivaló példának okáért, hogy a plébániatemplom homlokzatán áll Péter és Pál apostolnak a szobra, nem csak a nevük napján vannak ott, télidőben pedig az is előfordul, hogy hó hull rájuk. A nevezetes kémény meg azé a szomszéd házé, amely a hegyoldalon épp olyan magasan van, mint a lenti ház udvara. Sajátos képet mutat a hét csoda, olyan városarculatot formáz, amelyben van egy kis rejtőzködés, valamint némi öniróniával fűszerezett hivalkodás. Mindez Selmecbánya összehasonlíthatatlan eredetiségét, különlegességét van hivatva hangsúlyozni. Itt minden másképpen van. Kétségkívül megilleti Selmecbányát a különleges jelző, hiszen bányavárosként, iskolavárosként, gazdasági és szellemi központként fontos szerepet játszott a történelemben. Itt volt a Magyar Királyság egyik legfontosabb nemesére (elsősorban ezüst) lelőhelye; példátlan gazdasági jelentőséggel bírt a város évszázadokon keresztül mind az uralkodó, mind az egész ország számára. A XTV-XV. században az európai arany- és ezüstkészlet számottevő része Magyarországról származott. A XVIII. század közepén Pozsony és Debrecen után az ország harmadik legnagyobb városának számított. Selmecbányán alapították 1763-ban Európa első műszaki felsőoktatási intézményét, a Bányászati Akadémiát. így itt volt a geológia, a fizika és a kémia kutatásának egyik bölcsője. Híresek voltak a város középfokú oktatási intézményei, az evangélikus líceum és a katolikus gimnázium. Amikor a XIX. században fokozatosan kimerültek a bányák, s a modern közledési hálózat elkerülte a várost, főként iskoláinak vonzereje biztosított továbbélési lehetőséget számára. A XX. századra viszont egyre inkább egy időből kiesett, hanyatló-pusztuló kisváros képét mutatta. Bizonyára nem véletlen, hogy századok alatt egész irodalmi mitológiája született Selmecbányának. A város sajátos földrajzi, gazdasági és kulturális helyzetéből következően főként négy nyelven. Latinul, németül, szlovákul és magyarul. A város polgárainak többsége a középkortól kezdve a XIX. század végéig német volt, a környező vidék szlovák, és a magyar nyelvterület sem esett innen messzire. Krónikákban, honismereti munkákban, szépirodalmi A párizsi Cultures d'Europe Centrale (Sorbonne IV.) felkérésére készült tanulmány 80
