Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér

Szükségét éreztem, hogy megmozgassam magam és a mosdó felől érdeklődtem a tolmácsnőtől.- A fiatalember megmutatja - bólintott a nő, és a kedves mosolyú „Geheimbote” számára továbbította a feladatot.

Ekkor megjelent az ajtóban egy főhadnagy, olyan katonai egyenruhában, mintha magamat láttam volna három évvel korábban, amikor még a Néphadsereg szerkesztőségében dolgoztam. Nem jött be, ellenben maga elé engedett egy középkorú, középmagas, feketébe öltözött férfit, aki lassan körbe nézett,

14.

aztán úgy jött felém, hogy nem tudhattam, vajon ütni, vagy csókolni akar-e?- Csák elvtárs? - kérdezte s miután megtudta, hogy igen, kezet nyújtott. A nevét is mondta, meg névjegykártyát is adott. A magyar nagykövet nevében kért elnézést. A követ akart jönni, de nagyon fáradt. Ma érkezett Pestről, autóval. Őt, a követség tanácsosát küldte a saját képében. Elnézést, hogy a repülőtérre nem tudtak kijönni. Hogy utaztam és minden rendben van-e? A követ szívesen lát egy teára, későbbi egyeztetés alapján.

Furcsa benyomást keltett. Nem volt kövér ember, de rossz volt a tartása. Horpadt mell, görbe gerinc, a hasát meg annyira előre tolta, hogy hátrálnom kellett a közeléből. Nagyon szőrös volt. Arcát kékre borotválta, bozontos szemöldöke két vége pödört bajuszként kunkorodott felfelé. Az orra hegyén két szőrszál kifelé nőtt.

27