Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér
Úgy szállt el, mint az első cigarettafüst az égbolt kékjében, mikor titkon eregettem a tanyánk végében, hajdanán. Lélegzetnyi illat maradt utána. A tolmácsnő is megnézte a csuklómat, illetve a rajta lévő órámat, majd egyeztette a sajátjával és megállapította, hogy jól igazította előre a pénzes lány a mutatót. Szófiában már este hat óra van, miközben Pesten: öt. 12. Még egy kupicával felhajtottam és tanulmányozni kezdtem a bolgár pénzeket. Nem nagyon érdekeltek, viszont emlékezetembe idéződött Mesterházi Lajos, aki banktisztviselő volt a háború előtt és ismerte azt a mulatságos meghatározást, hogy a pénz „általános egyenértékes”. Bulgáriában leva a családi neve Múlt hét csütörtökön jártam nála, akkor mondta. Eldicsekedtem neki, hogy kéthetes külföldi utat kaptam a írószövetségtől, de nem hatódott meg. Általában szigorú, sőt, haragos jellegű volt Mesterházi arca. Ez nem feltétlenül hangulatának, vagy gondolatainak a tükre volt. Sebészi beavatkozások nyomai torzították az arcát. Valószínűleg azért is láttam komornak, mert rendszerint a munkámat elbíráló munkaadóként volt jelen az életemben. Bizonyos lehettem azonban, hogy idősebb és műveltebb pályatársként, amolyan „érted haragszom, nem ellened” módon kedvelt is. Azt kérdezte, milyen egyéb híreim vannak?- Tudsz róla, hogy a hátad mögött harmadik Richárdnak csúfolnak? - kérdeztem vissza. Egyik kezét az asztal szélének, hátát a szék támlájának feszítette, mint általában. Vagy kedvenc ülő tartása volt ez, vagy teste torz mivoltából következő szükség. Közben a vállát rángatta, száját gyűrögette olyan módon, ami az én „olvasatom” szerint a testi szenvedés zord megvetésének volt a kísérő kifejezése. Mély hangon dörmögte:- Sánta vagyok, púpos vagyok, az ábrázatom olyan, mintha lúggal öntötték volna le. Na és? Külsőségek Ennyi volt harmadik Richárd? Ki volt ő teszerinted? Rám kapta zavaros, nagy szemeit és várta, hogy válaszoljak. Azt mondtam, nem tudom. Gyors felfogású ember volt és rögtön értette, hogy nem Richárd immanens mivoltát nem tudom, hanem az életrajzát, a vele történteket, vagyis a létezésének a tényét sem ismerem. Kotorászni kezdett rendeden íróasztalán és közben halk szavakkal összefoglalta harmadik Richárdot, akiről harminc éves korában írt darabot Shakespeare.- Akkor van még négy évem - vigyorogtam Mesterházira.- Nagy kár, hogy nem olvasol, csak írsz - mondta, anélkül, hogy a koto- rászást abbahagyta volna. LIeveskedve soroltam neki, hogy katonai behívómmal kezdődő, pesti újságíró életem első éveiben valóban keveset olvastam a mostoha albérleti körülmények s egyebek okán. Azelőtt viszont, például gyerekkoromban, jóval többet annál, mint ami elgondolható. Nagyapámék neveltek, s az ő házukban a Biblián, zsoltáros könyvön és egy kalendáriumon kívül csakugyan semmi olvasni való nem volt. Ellenben Dorogi Márton, aki a negyedik elemiben lett kedves tanítóm, a település legnagyobb magánkönyvtárát hozta létre, és énnekem oda éveken át szabad bejárásom volt! 24
