Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
annyian oda tódultunk. Ott megint madarak és mókusok röpködtek. A medence fehér homokkal borított aljzatán idomított pisztrángok csillámlottak. Nem emlékeztem rá, mikor fejeződött be a furulyázás, most mindenesetre valamilyen pengetős hangszer szólt. Metálosan keményen kattogtatta a szószéken álló zenész egy ismert dallam utolsó két sorát, ami a jelenlévők között csusszanósan szájról szájra járt. Zengett-bongott a terem. Végül már én is dúdoltam a melódiát. 19. Enni- és innivalóra bukkantam a szobámban. Nem nagy trakta. Kis asztalkán pár darab abból a süteményből, amit a programomat előkészítőknél már kóstoltam. Szintén onnan ismerős palackozott bor. Édeskés, de felvizezve tűrhető. A térdeplőzsámolyon, amelyen délután orosz nyelvű kötetet leltem, most valami mást láttam. Kézbe vettem s alig hittem a szememnek. Az Újszövetség - magyarul! Zavartan járkálni kezdtem s megállottám az ablak előtt. A várost néztem, amely fölött már bepirosodott az ég alja. Szél támadhatott, mert erősen ringtak a lombok a parkban. Szép volt az a kinti világ, miként a varázslat. Azt azonban az Isten csinálta. Ki varázsolta ellenben ezt a Bibliát a szobámba? S mi célból? Tűnődés közben a talpig érő tükörbe pillantottam s láttam, hogy borotválkoznom kellene. Gyakran elodáztam annak a kelekótya bölcselemnek a jegyében, hogy „a borosta pihentet”. A nagyobb igazság azonban az, hogy sérülékeny volt a bőröm, főképpen a nyakamon, ahol ráadásul kanyargósán nőtt a szőr. Azért sem szerettem a nyakamat, mert nem volt kiugró ádámcsutkám, amit pedig a férfias külső egyik meghatározó jelének gondoltam. Kinyitottam a Bibliát ott, ahol Jézus Krisztus nemzetségkönyve kezdődik. A Máté evangélista által összeállított változat szerint Abrahámtói Józsefig hozzávetőleg negyvenhárom személy alkotta az életláncot. Nem volt könnyű számolni, mert összekuszálódtak előttem a nevek. Dávid királyon kívül nem is akadtam ismerősre. Hirtelenében Dávid királyról sem lett volna sok mondanivalóm. Helyére tettem a Szent Könyvet s a borotválkozás előkészületeibe kezdtem. Örömmel fedeztem fel, hogy meleg víz is van, és a kádba is engedtem. Ledobtam az ingemet, de mielőtt a borotválkozó tükörhöz mentem, a nagy fali tükör elé állottam. Kicsikét pózoltam is, akképpen, ahogyan testépítő izomemberek versenyén láttam, filmeken. Jócskán különböztem tőlük természetesen, mert az én testem nem kimódolt erőgyakorlatok, se nem sportolás eredményeként formálódott, hanem a gyerekkoromban végzett kényszerű, kemény és rendszeres fizikai munka által. Mindamellett elégedetten szemléltem, hogy az izmok minden feszülése, az inak minden rángása kirajzolódik rajtam. Már a zsilettet sercegtettem a képemen, amikor azt próbáltam felidézni: mikor tartottam utoljára szétnyitott Bibliát a kezemben? A konfirmációra készülve akadt dolgom a Bibliával, de csak azokkal a részleteivel, amelyek egy külön kiadványban, az úgynevezett Kis Kátéban állottak. 51
