Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)
Ennyire igénytelen érettségi kedvéért miért kellene „átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit? Jókai latin szavai a régebbi kiadásokban meg vannak magyarázva. Aki belenézett pl. az Egri csillagok átiratába, az rögtön látja, hogy az átfogalmazók részéről elsősorban üzletről van szó, hiszen Gárdonyi tiszta, egyszerű magyar nyelven írt, ha pl. török szót használt, megadta a jelentését. Másodsorban értékirtásról: a zanzásítók a szellemet húzták ki belőle - anélkül pedig mi értelme van az irodalomnak, a művészetnek? Mi értelme kiherélt „ régi nagy magyar műveket” olvasni? És egyáltalán, kinek van joga belenyúlni egy mester művébe? Arany beleírhatott az Ember tragédiájába, mert Madách megengedte neki. De ki lehet cenzora ma Jókainak, Gárdonyinak? A mai szellemirtók dilettánsok. Körülbelül úgy jártak el, mintha egy Beethoven szonátából tucc-tucc átiratot készítettek volna. Hogy értsék a fiatalok. * Vajon miért választották a tételírók ezt az igénytelen szövegtöredéket? Nem lett volna izgalmasabb tétellé tenni Spíró György valamelyik ismert drámáját, ünnepelt regényét, versét, esszéjét? Sokan fölháborodtak, hogy mit keres egyáltalán Spíró az érettségi tételek között, s emlékeztettek a szerzőnek egy sok évvel ezelőtti, Jönnek című versére: Jönnek a dúlt-keblíí ?nély?nagyarok megint, fűzfapoéták, fiizfarajongók, jönnek a szarból, csönd van. Senki se pisszen. Alantról kevéske hűlt költőcsontujja int. 0, ha gyilkolni szabadna újra, csámcsogva, hersegve szívnák a vén - mién isi ki tudja. Trianonén? - mered pár utcanév pici csontujja. Ez olyan kiima: itt folyton beborul, ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen, hogy ?nindenki kussol, hogy mindenki fél, és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek, hogy bebizonyítsuk: nemcsak a szemetek tudnak magyarul. Nos, ha a tételírók komolyan vették volna hivatalukat, akkor esetleg ezt a verset elemeztették volna. Van benne rímjáték, bokázó verslábak, állítás, szerkesztés, világszemlélet, történelem, néplélektan. Gyúanyag. Lehet elemezni, érvelni mellette, támadni, szóval, lehet gondolkodni róla. Tán még érni is lehet közben. A tételírók talán ezt szerették volna elkerülni? * A Jönnek című vers elemzéséből hamar kiderült volna, hogy a tanulóknak nem annyira Jókai szavaival van bajuk, hanem inkább az igényességgel, a műveltséggel, a magyarul gondolkodással. A butító iskola erre nem neveli növendékeit - arról ne is szóljunk, hogy igen sokakat olvasni sem tanít meg. Arra viszont gondosan ügyel, hogy a „mai 41
