Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)
minden irányába. - Lassacskán azonban visszamerészkedtek. - Dobbantottak, rúgtak, mintha ellenállnának. Végül a több száz jakból álló nyáj mintegy báróin méter átmérőjű kört alkotva tolongott, lökdösődött, nyakát nyújtogatva teljesen belefeledkezett a nézelődésbe. Mintha azt mormolnák magukban: „A farkas téged marcangol szét, nekem mi közöm hozzá?" Vagy azt: „Te megdöglesz, de én életben maradok. ” A juhok rettegve kárörvendtek, és egy sem akadt, aki rárontott volna a fai-kasra." k Lehet, az ál-liberálisoknak van igazuk. Tényleg nem való a mi nemzeti jelképeink közé a turul? Rég ki kellett volna cserélni birkára? 293. ÉRETTSÉGIZNÉK Hajdanában-danában tűrhetően tanultam a Szekszárdi Garay János Gimnáziumban, és az érettségin sem akadt gondom, mégis megesett velem évek múlva is, hogy álmomban érettségiznem kellett, és nem jutott eszembe semmi. Állítólag mások is álmodnak ilyesmit. A mostani diákoknak valószínűleg nyugod- tabb éjszakáik lesznek, mert az ún. emelt szintű érettségi is jócskán elmarad a tíz év előtti követelményektől, nem beszélve az ötven-nyolcvan évvel ezelőtti színvonalról. Egyetemen tanító ismerőseim egybehangzóan állítják, hogy a beiratkozottak évről évre műveletlenebbek, és a szaktárgyakból is egyre kevesebbet tudnak. Egyik divatos műszaki főiskolánkon fölzárkóztató matek tanfolyamot kell tartani az emelt szinten érettségizett első éveseknek. k Az emelt szintű érettségi bevezetése óriási és folyamatos költségtöbblettel jár, oszt’ semmi eredménye. Alapfokú érettségi állítólag azért nincsen, mert semmit nem tudni a középszintűn kell. Az idei, 2009-es középszintű magyar irodalmi érettségin a Kossuth-díjas Spíró György apró interjúrészlete volt az egyik tétel. „A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni eg csomó régi nag magar művet, például Jókai regényeit, hog lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gerekek nem éltik. ” Nos, erről az öt mondatról kellett esszét írnia annak, aki irodalomból érni akart, hogy esetleg később maga is oktató legyen, netán író, és tudását általadja a következő nemzedéknek. * Egyetemi katedrájáról széttekintve tehát jól látja a bajt Spíró tanár úr, aki jeles író létére azt is nyilván tudja, hogy a vizsgára bocsátott szöveg, nem tartozik életműve apró dombjai közé sem. Hogy mit ne mondjak, túlontúl egyszerű, akárcsak a tanároknak kiadott javítási útmutató. Ha pedig nincsen kihívás, akkor miért igyekezzék a tanuló? Minek szuttyongassa a tanára? Ha már egy ilyen szöveg alapján lehet érettnek bizonyulni, akkor mi a szösznek olvasson el a négy év alatt a gimnazista akár egyetlen sor verset vagy regényt? Ha egyáltalán tud olvasni. 40
