Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
„TeremtőSzent Szellem! Mi Atyánk! Az Ige, ki lakozol Mennyekben, Napokon, Holdakon a földekig le, legyen a Te Neved szentség, szakramentum, hitbéli megtérés, teremtő momentum. Valósuljon meg a Te világod rendje, Terved fénye süssön rá az emberekre! Akarjuk akarni, amit Te gondoltál, S ne éreznők soha, hogy mily messze volnál. Legyen egy-ugyanaz, amit „fent" és „lent" látsz, teremtett világod sátra: székesegyház! Azt hiszem, komoly ars poetica ez a vers, és nagyon szép, hogy ez a köteteim is. Milyennek látod a világot költőként? MakkaiA.: Nézd, ez az ötlet onnan származik, hogy én valamikor református pap akartam lenni, és sikerrel föl is vettek volna a teológiára, de amikor hazaértem a beszélgetésről, édesanyám egyik cigarettáról a másikra gyújtva idegesen járt le-fel. Kérdeztem: mi a baj? Azt mondja: telefonáltak a teológiáról. Megijedtem: akkora szamárságokat mondtam? Azt válaszolta: ellenkezőleg! Fel akarnak venni! Kérdezem: akkor miért vagy úgy feldúlva? Azt mondja: te borzasztó ember vagy, te nem tudod befogni a szádat. Kiállsz a szószékre, és hazaküldöd az oroszokat. Mindnyájunkat azonnal lecsuknak. Balázs G.: Ezt egy anya tudja... Értem... MakkaiA.: így van. Miután erről a pályáról lecsúsztam, és nem bírtam elviselni ugyanakkor azt, hogy dúl a dialektikus és történelmi materializmus, tehát igazában véve a református egyházban van ez a kemény predestináció-tan, mi egypáran, fiatal gyerekek - most már ezek mind velem egyidős urak, mint például Vekerdy Tamás, a híres gyermekpszichológus, Szilágyi Péter jogász -, mi Török Sándor tanítványai lettünk. Török Sándorról tudni kell, hogy egy méltánytalanul elhallgatott, Krúdy-nagyságrendű író szerintem, akinek a Valaki kopog, És mégsem forog a föld, A hazug katona, Eg kis kertet szerettem volna, és más regényei nekem állandó olvasmányaim voltak. Török Sándor volt az az ember, aki egy vidéki suszternek kilencedik gyermekeként került át Budapestre, és itt küzdelmesen aztán sokra vitte. Volt egy darabja, A komédiás, amiből Amerikában a híres The Rainmaker lett, azaz Az esőcsináló című film. Anélkül, hogy bevallották volna, hogy az az ő műve, egyszerűen ellopták. A film arról szól, hogy egy csúf lány állandóan szépül egyet, mert azt hazudják neki: te szép vagy. Egy elmaszkírozott színésznőről mindig lehántanak egy réteget, és akkor az egyre-egyre szebb lesz a végén. Veronnak hívják ezt a lányt, és a főszerepet az én anyám játszotta, amikor még a Nemzeti Színház tagja volt. Panaszkodtam anyámnak, hogy nem lehet sem a hivatalos, tételes egyházhoz tartozni, sem a marxizmusban hinni, mire azt mondta: hívd fel Sanyi bácsit. Fölhívtuk Török Sándort, aki eljött hozzánk, és elkezdett tanítani bennünket a világ filozófiájára, a legősibbektől, Alekszimandrosztól és Thalésztől kezdve Platónon keresztül mind a maiakig. Ebben volt egy döbbenetes tétel, éspedig az, hogy az emberi lélek három részből áll: egy úgynevezett étertestből, egy asztráltestből és egy én-bői. Kiderült, hogy Török Sándor a magyar antropozófiának a fő tanítója, ami pedig a teozófiából nőtt ki, de attól annyiban tér el, hogy sokkal, sokkal értelmesebb és racionálisabb, kézzelfoghatóbb dolog. Ma Magyarországon működik az Antropozófiai Társaság a Bimbó út 3. alatt. És akkor van egy fordulat a vers közepén, mondanám, itt egy kis chiazmus történik: 180
