Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 8.)
enyhültebbé lett. - Nem volna jobb legalább színlelni a nyugalmat és pihentetni magunkat? Nézze csak az eget. Igazolódott a gyanúja, amely szerint esőre áll. Már szemetel is. Vonuljunk fedél alá. Indult a templomba.- Várjon! - szóltam utána. - Kérdeznék még valamit, ami szintén híján lesz a tapintatnak, ezért illedenség lenne odabent szóba hozni. Honnan tudta a maga professzora, hogy ide jöjjön a könyvemet dedikáltatni?- Én informáltam - mondta a tolmácsnő azzal a fából faragott munka-arccal, amely reptéri érkezésemkor jellemezte, amikor még személytelen volt számomra. Nyíltan, hosszan nézett a szemembe, azután hátat fordított és kíváncsian a templom belsejébe leselkedett. Az alakja is megnyúlt, attól talán, hogy lapos cipője sarkát a földtől elemelve pipiskédéit, majd kisvártatva be is lépett. Vágy ébredt bennem, hogy utánarohanjak, magamhoz szorítsam és beszéljek neki arról a máj dnem-szerelemről, amit iránta érzek. Ehelyett azonban csak imént gerjedt dühömet eresztettem szabadjára...- Miért lettem én a maga és a professzor közötti információcsere tárgya? - kérdeztem utánanyomulva. Megállt, szembefordult velem s oktatói fensőbbséggel, szinte szótagolta:- Bulgáriában úgy ítélik meg, hogy Magyarországon megkülönböztetett szerepük van az íróknak és újságíróknak. Ok öntik szavakba a Kommunista Párt vezetésével elégedetlen tömegek elkeseredettségét, érzéseit, vágyait. Az írószövetség és az újságíró szövetség a politikai ellenzék legfőbb fóruma lett. S magát az írószövetség küldte. - Tiltón felemelte a kezét: - Kérem, ne beszéljünk most erről többet! Mintha menekülne is tőlem, igyekezett a Bazilika mélységei és magasságai felé. Ihletően hatott rám az óriási helyiség láthatatlan és beláthatatlan pompája. Lenyűgözött az elképzelés, hogy a teremben derengő félhomály mennyi és milyen érzésnek és gondolatnak a szülője, őrizője és rejteke egy évezred óta? Mi mindennek, ami az emberi létezés részeként áramlott benne és körűié? S most itt vagyok a magam exigenciájával én is. Ki tudná például megmondani nekem, hogy mi az a hódító varázslat egy véletlenül előtűnt, eddig ismereden női arcban, amelynek látásakor vágy ébred az emberben, hogy megérintse, simogassa, akár gyöngéden csókolgassa is? Ez a kérdés foglalkoztatott, amíg az arcot bámultam. Egyik oltár gyertyáinak fényétől megvilágítottan láthattam. Olyan volt mozdulatlanságában és fenségességében, mintha az ikonosztázion része lenne. Ahhoz hasonló nyugtalanság ébredt bennem, amilyen reggeli beszélgetésünk után a szállodai szobámban fogott el. Féltem a jelenségtől, ugyanakkor törekedtem, hogy legyőzzem bátortalanságomat. Tenni akartam azért, hogy kinyilvánítsam az önmagámról szerzett új tudásomat. Mindinkább kétségtelennek ítéltem ugyanis, hogy az a fertőző ágens, amit reggel még bakteriológiai gyökerűnek véltem, s ami folyamatosan felzaklat a tolmácsnő társaságában - az nem más, mint igenis: maga a szerelem. Egekig repített, egyszersmind megdöbbentett a felismerés. Kalandos házasságom s megannyi gáláns kalandom során egyszer sem találkoztam hasonló érzéssel. Ennek ellenére sokat beszéltem a dologról, sőt, írtam róla. Egyik művelt ismerősöm Boccaccióhoz hasonlított ezek nyomán és büszke voltam 119
