Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Balogh Gyula: Sobri Józsi

Sobri Józsi valóságos paraszt Adonis volt.

Nemcsak a cselédek kacsingattak rá szívesen, de még úrhölgyek is nagyban érdeklődtek az idő iránt, a mikor Józsit munkára szokták hajtani.

Epen nem lehet hát csudálni, hogy Benkő Lázár porkoláb uram csinos feleségének a fejecskéjét is megzavarta a deli legény.

Sobri a szép menyecske pártfogása mellett csakhamar konyhás rab lett, vagyis olyan, a kinek nem kellett az egész napot a bűzös légű börtönszobában tölteni, hanem reggeltől estig a konyhán és udvaron foglalatoskodott, s volt része bagóban, egy kis pecsenyében, no meg természetesen édes csókban is, a mikor a szerelmes porkolábnéval úgy véletlenül, s tanúk nélkül összetalálkozhatott.

De hát az idő eljár, nemcsak a szabad ember felett, de a rab felett is.

A két esztendő lejárt, s Józsi szabad lett ismét, mint a madár.

De nem mondanék igazat, ha azt alítanám, hogy Sobri örömmel üdvözölte szabadságát. Hisz két égszínkék szem maradt el mögötte, melyek utána a válás fájó könnyűit hullatták.

Meg is volt írva sorának könyvében, hogy ne legyen többé nyugalma soha.

Alig hogy kiszabadult, a bor, a rósz pajtások csakhamar ismét letérítették a tisztességes emberek útjáról, s a mily mértékben távolodott a becsületes társadalomtól, oly rohamosan emelkedett betyárságának híre.

Csakhamar Vas-, Zala-, Veszprém-, és Győrmegyék összes haramiái őt tartották vezérüknek, kinek feltétlen engedelmességgel hódoltak.

Társai ez időben a következők voltak: Milfai Ferencz, Pap Andor, mindkettő maga is híres haramia vezér, mikor még Sobrival nem egyesültek, továbbá Kiss vagy Recse vagy Fűmag, vagy Kalarábi Jancsi, Józsi nevű tornamegyei szökött katona, kit maguk közt Teknyőhátúnak hívtak, Peti, Miska, Szalay Pista, Nagy Jancsi, Ádám szökött katona, Fekete Józsi és többen.

De nem mindig tartózkodtak együtt, mert mikor a pandúrok egyszer-más- szor meglepték őket, akkor elszóródtak, máskor pedig egyéb okok miatt is szétmentek s csak utóbb vetődtek ismét össze.

Egyike az elsőknek, kiket sorsuk utóiért, Milfai volt. 1836-ban Komárom- megyében Majkon egyik társa véletlenül keresztüllőtte a czombját, mire a többiek: szekéren Kéthelyre szállították gyógyítás végett.

Itt a katonaság meglepte, a veszprémi rögtön ítélő törvényszék pedig 1836. Deczember hó 24-én felakasztatta. Arczképe a szombathelyi királyi ügyész hivatalos szobájában ma is látható.

De térjünk vissza Sobrihoz. Józsinak a betyárélet nagyon ízlett. Hízelgett neki a hatalom, a hódolat, a melylyel társai körülvették.

A zsákmányból neki jutott az első rész; volt is azért olyan czifra szűre, hogy hetedhétországon se volt párja.

A betyáros fényűzésből kijutott társainak is. így Milfai a czifra kimond- hatatlanságáért 8 pengő forintot fizetett, kalapján pedig arany és ezüst rojt volt.

Sobri fellépésében volt valami lovagias, valami betyáros előkelőség, mi őt a közönségesebb gazemberektől megkülönböztette. Nem volt vérengző, a gyilkosságot mindenkor kerülte.

Ha egy-egy szerencsés fogást tett, megeredt nála a jókedv patakja.

56