Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Szerdahelyi Zoltán: Az igazi KRISZTINA

SZERDAHELYI ZOLTÁN

Az igazi KRISZTINA

BESZÉLGETÉS CSALOG ZSOLTRÓL* ÉS VITÁT KAVART REGÉNYÉRŐL BOGNÁR ÉVÁVAL, AZ ÍRÓ ÖZVEGYÉVEL

Pócsmegyer-Surányliget, 2009. március 4-5.

A Krisztinában megjelenített szado-mazo világ meglehetősen különbözik Csalog Zsolt korábbi írásainak szociografikus jellegétől. Mi az oka annak, hogy az író - élete utolsó művében - magánéletbeli gyönyörökbe és kínokba merült, s feladta az addig rá jellemző társadalmi érdeklődést?

A mi kapcsolatunk 1980 januárjától datálható. És a magánélet mindig is szorosan összekapcsolódott a közélettel, pontosabban az ellenzéki létezéssel. Első férjemmel, Bognár Szabolccsal közös Monda utcai lakásunk, ahová Zsolt azon a fagyos januári estén - gumicsizmásán és kucsmában - betoppant, egyféle ellenzéki találkahelyként is funkcionált. Az ajtónk mindenki előtt nyitva állt. A miénk olyan család volt (két gyerekünket is ideértve), ahova odajöttek az emberek, mert érezték az embermeleget. És ott is aludtak, sokan.

Hajnalokig beszélgettünk, folyt az értelmiségi iddogálás, világmegváltó beszélgetésekkel. Persze, közben rengeteget dolgoztunk, terjesztettük a Beszélőt, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttünk, tüntetésekre mentünk.

Zsolt ennek az ellenzéki létnek a hétköznapi cselekvésekben és együttlétek- ben is részese volt, nem csupán az írásai által.

O mutatta meg nekem Délegyházát, amikor egyszer motorral kivitt oda. Férjemnek, Szabolcsnak beszámoltam róla, hogy hú, de isteni, lehet a gyerekeket is legeltetni nyaranta. Meg úgy egyáltalán, nagyon tetszett: szabad és barátságos hely volt. Szereztünk kölcsönbe egy sátrat, s attól kezdve tavasztól, amíg az idő és munkánk engedte, ott tartózkodtunk. Minden este tábortüzet raktunk! Plamarosan egyféle ellenzéki gyülde alakult a délegyházi sátrunk körül. Jöttek barátaink: Vajda Misu, Háber Jutka, Kőszeg Feri, Tamás Gazsi, Radnóti Sándor, Sneé Péter, Román Mariann, Tordai Zádor, Zsolt Angéla - és még sokáig folytathatnám a felsorolást.

Csalog Zsolt ezeknek az együttléteknek szintén aktív résztvevője volt. Délegyházával kapcsolatosan csak egyetlen - máig szívemet melengető és egyben sorsszerű - emléket idéznék fel. 1985-ből, amikor bejelentette, hogy „tartósan külföldön tartózkodó magyar állampolgár” lesz belőle, megházasodik és kitelepedik Amerikába. Égett a tábortűz, de hideg volt, kifejezetten hideg májusi este. Egyszer csak Zsolt elkezdett énekelni - igazi népdalokat. Az ő gyűjtésé* Csalog Zsolt (1935-1997) író, szociográfus, közéleti szereplő, lellemző és generációjában egyéninek mondható írói műfaja a mélyinterjúból szerkesztett sorsrekonstrukció. Legemlékezetesebb munkái a Parasztregény (1978) és az M. Lajos, 42 éves (1989). Az elmúlt évvégén hagyatékából kiadott Krisztina című regénye (amelyet eredetileg álnéven óhajtott megjelentetni) meglehetős - szerzői jogi és műértelmezési - vitákat váltott ki.

65