Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek
* Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik a titáni létet az őstermészettel azonosítják. A metafizika és a mitológia azonban másról tanúskodik. A mulaprakriti, a szellem megtermékenyítő világosságára váró első természet, az Egy emanáció- ja, a tőle nem különböző lényeg, az abszolút szubsztancia, emlékszünk, épp a teljes odaadást, a fénnyel áthatott létet jelentette. A mulaprakriti neve a mitológiában a Brahmant rejtő májá, neve Aditi, a mindenség anyja, a kék ruhájú végtelen - az apeiron. A mulaprakriti épp ellentéte annak, ami a titánt jellemzi: az ösztönösség, az erőszak, az elzárkózás, a sötétség. A mitológia első képe az aranytojás, a tökéletes harmónia, benne a két pólussal, a purusával és a prakritivel, a világ két ősprincípiumával. A kettő között a szeretet folyama áramlik láthatatlanul. A kettőben a mozdulat, a mozdulatlanság: a világ minden lehetősége, kibontatlanul, tiszta békében. A titán nem az őstermészet. Isten nélkül nincs természet. Az őstermészet létezésének egyetlen oka lehet: az, hogy az abszolút létező megjelenésében az egyik pólus, a szubsztancia legyen. A vizek várják, hogy felettük megjelenjen a szellem. Mert az őstermészet visszavágyik az Egybe. Azért fogadja be Visnut, és ő ad neki testet hal, teknős vagy ember alakban. Az őstermészet, a par excellence természet nem ellensége a Létezőnek, nem fordul önmaga ellen. * Nem tudjuk biztosan, hogy mi a titán és mi a démon. Csak azt tudjuk, hogy a titán az a természetellenes lény, melynek szívében Visnu nem talál többet egyetlen porszemnél. Arról sincs fogalmunk, mi a bűn és mi a bűnbeesés. ABogy Baader mondja, olyan hatalmas valami, amit ma el sem tudunk képzelni. Természetesen. Hiszen bármi volt is, az elhomályosodás olyan fokát jelenti, amely épp az igaz, a valódi emlékétől zár el minket. De a gyermek épp olyan jól tudja, mint a bölcs, hogy az első bűn a szexussal függ össze. Tudja, amit a mítosz így mond: „a kali-jugában az emberek a szexus által sokasodtak”. Akinek van érzéke a jelenségvilágban a magasabb valóságok felfogásához, az előtt nem kétséges, miért ábrázolják a hinduk a nagy démont bika alakban. Az analógiák megértésének módja nem ez: mit jelent a közönséges életben a hal, a madár, a virág, az oroszlán. Azt kell kérdezni, melyik magas valóság (ha nem éltek volna annyiszor vissza a szóval, szívesebben mondanám így: idea) válik a jelenségvilágban hallá, madárrá, oroszlánná. Törvényszerű, hogy a jelenségvilág felé csak felülről nyílik megértés, s különösen igaz ez az analógiák esetében. Az is világos, hogy az ideavilág ismerője előtt magától hull le az alacsonyabb világok burka. * Az őstermészet szelíd és átlátszó. Az őstermészetnek egyetlen mozdulata van, s az a szellem sugara felé irányul. De a bika vadsága, a bika dühe, a bika ösz84
