Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kemény Katalin: Az istenek
töne a szexus vadsága. A bikavágy nem az isteni egyesülést, hanem a szexus rombolását, a háborút jelképezi. A bika jelenti az Egy szétrombolását, a bika szédülete szórja ezer darabra az Egyet. A bika a szétszóródás, az értelmetlen megsokszorozódás. A bika-májá nem az istenség tükre, hanem a szétválasztó, az istenképet romboló erő. Ez az a szerelem, amely helyett azt is mondhatjuk, vérengzés. Ott, ahol a zuhanó lelket felfogó anyag már minden kapcsolatot elvesztett az életadó fénnyel, ott, a sötét kábulatban hitte el magáról a megsűrűsödött vér, hogy az ő élete az élet, hogy a halál az élet. Az aszurák Sivától kapták az életet, mondja a bikadémonról szóló mítosz. De Siva, az örökké szerelmes jógi is fehér bikán jár. Siva a Kali-juga istene, az istenség önmagát romboló arca. Ezért jár bika alakban a nagy Aszúra. Es a világév végén, mikor a démon teljes szörnyűségében kifejlődik, a minden isten erejéből született szűz tudja csak legyőzni. Ezért járhat szabadon, mindenki tiszteletétől övezve Indiában a tehén - akárcsak a Brahman. * Az amrita (a-mrita = nem halál) a fénymag, a halhatatlanság itala az égi tehén négyfelé áradó tőgyéből zuhog a nap és hold között. Az őstermészet égi tehene az egyiptomi égbolt. A görögök is tisztelték a tápláló Perszephonét. A germán óriást Audhumba (a nedvesség), a világtehén táplálja. De a halhatatlan ital, ahogy a himnuszok nevezik: a Szórna, a „folyékony” életesszencia az ember maga, melynek a test csupán takarója. A Szórna táplálja az isteneket. Ezt az „édes italt”, ambróziát adják a nimfák a barlangban elrejtett Zeusznak, ezt issza Indra a megszületése után. De kezdetben az istenek nem voltak halhatatlanok - mondja a mítosz. Nem léteztek halhatatlanok. Az istenek világa fölé emelkedett lélek, a formát nem ölthető világ fényességére ébredt lélek jól tudja, hogy nincsenek istenek. Az istenek káprázat, s a káprázat számára nincs halhatatlanság. Az pedig, ami nem májá, nem halandó és nem halhatatlan. A halhatadanság káprázata az isteneket is elvakította, és a tejóceánból, a világ éltető nedvéből ki akarták választani a kvintesszenciális lényeget. A démonok ugyanolyan erővel köpülték az életvizet. De a szörnyű erőfeszítés eredménye nem az életmag, hanem Kálakúta, a halál születése lett. A halhatatlanság káprázatába, az individuális lét valóságába vetett hit, az individuális forma megőrzésére irányuló küzdelem maga is kába démon, csak a legnagyobb szörnyet szülhette. Kálakúta, a halál sem bírja elviselni önmagát, ő maga kéri az isteneket, pusztítsák el őt. Az örökkévaló, Siva képében, ezt is megsemmisíti: kiissza a halált. A küzdelem nem dől el. Nem dőlhet el, mert az, amit istenek és démonok hajszolnak, megfoghatatlan káprázat. De Visnu, a Brahman kegyelme, a Fiú odanyújtja az élet italát az isteneknek. Mi ez az ital? - Épp ez az ital az istenek. ★ Az amrita nem jelenti a májá-szerű megmaradást az időben. Az amrita, az élőt élővé tevő, az időtlen lényeg, az isteni én. Istenek éppúgy halandók, mint 85
