Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból

mával már élesen kiütközött, hogy elmozdult festőn a statikus helyzetből. A hajdani sematikus, inkább csak jelképiséget hordozó figurák határozott, emberi, egyéniség jegyeit felmutató alakot öltöttek. Méreteik ugyan azt sugallták, hogy főszerepre most sem számíthattak, de közvetlenséget, cselekményességet kölcsönöztek a „színjátéknak

Innét kezdődően régi és új festményei váltakozva, együtt vagy külön kerültek kiállításra. A nyugalmat és egyensúlyt „frissen festve”, műterméből váratlanul előtörő expresszionista temperái billentették meg. Nem kis meglepetést okoztak híveinek és kollégáinak. Az eredmény: felszabadultságot, a kötöttségektől szabadulni igyekvő, kortársi tájékozódást sejtető, nonfiguratív képsor, amely főként az ecsetjárás hevességével ütött el a tradicionális Vértesi oeuvre ismert darabjaitól.

Már e „kaland” tanulságaival tért vissza az elhagyott útra, de a módosulás szembetűnő. A színesség mellé lazábban kezelt, oldottabb formaadás társult s lecsökkentek a méretek. A mindig szükséges lelki inspirációk lényegesen frissebben alakultak át festményekké. A közvetlen élmények helyét fokozatosan az emlékezés foglalja el. Nagy mélységből merülnek felszínre a gyermekkori emlékek. Kedves motívumok, alakok, a hajdani csatangolások, találkozások, mesék és álmok, terek, tájak, hangulatok színes lenyomatai foglalják el vásznait, fatábláit. A napi festési penzumot kitartóan teljesítve, mintegy újra éli a műterem magányában sorsát, emlékezetes pillanatait. A megidézett, felforrósodó múlt ihlető anyagából, a valóságosan átélt vagy megálmodott eseményekből, a megkísértő látomásokból vitathatatlan, színesebb költői világot varázsol maga köré. Ha kevés szóval akarjuk jellemezni e műveket, a „lebegés” vagy a „snhanás” látszik találónak. A terjengő sejtelmességben, körvonalakkal lazán elkülönítve vagy testes ecset és festőkés formálta nyomok sűrűjéből tünedeznek elő a légies, fehér vagy színes jelmezekbe bújt, pompázó karcsú hölgyek, embercsoportok fura figurái vagy a nehézkedés törvényein diadalmasan felülemelkedő, széles szárnyú madarak.

A megfigyelés csak alkotásai bizonyos hányadára érvényes ma is. A polgár- mesteri védnökséggel, a tisztelők sokaságának jelenlétében megnyitott jubileumi kiállítása egyértelműen igazolta, hogy több párhuzamos mentén haladva, építi az árnyalatokban gazdag életművét. A legkorábbi festmények, az expresszív temperák és a legújabb munkák mégis szerves és harmonikus egységet alkotva, függtek a falakon. Alkotójuk fölényesen birtokolja a képalkotás törvényeit, szó szerint igaz, hogy ujjaiban hordja a mesterség eszközeit, ismeri a rejtettebb tikokat is. Rendelkezik azzal a képességgel, amely a tájat, embereket, tárgyakat egy látványösvényen felsőbb szellemi magaslatra tudja emelni. Olyan világot varázsol a képeire, amely sajátja, törvényeit a tudás és képzelet együttesen diktálja. A festmény nála mívesen traktált sík, megosztva nagy kék mezőkkel, lángoló vörösekkel, mediterrán vágyakat rejtő sárgákkal vagy az erdő nyugalmát idéző hűvös zöldekkel. Életteret biztosít a létezésüket gesztusokkal kifejező, emberi tulajdonságokkal felruházott, érzéseket kifejező, kortalan, jórészt arctalan, mégis nagyon rokonszenves „szereplőinek”.

Rokonszenves ember maga a festő is. Megejtő a művészete is. Gazdag hetven év van mögötte. Az életmű azonban közel sem lezárt. A műteremben csend van, de az ecset nem pihen. Új varázslatok vannak készülőben.

59