Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Kiss Gy. Csaba: Fiume a magyar irodalomban
lemi vérkeringéséhez. Népszerű téma lett az Adria és a kikötőváros a sajtóban és a tudományos közleményekben. Olyan szakírók, publicisták nevét kell említenünk, mint a történész Fest Aladár, a földrajztudós Erődi Béla és Havass Rezső, a sokoldalú, magyarul és olaszul író Gauss-Garády Viktor, vagy éppen Kenedi Géza. Útikönyvek és útirajzok sora látott napvilágot. Ennek a munkásságnak a csúcspontját a Magyarország vármegyéi és városai Borovszky Samu szerkesztette nevezetes millenniumi sorozatának Fiume és a magyar-honát tengerpart című kötete (1895) jelentette, amely gazdagon tárgyalta a város múltját, földrajzát, flóráját-faunáját, néprajzát, közéletét és kultúráját. Érdemes idézni egy rövid, sokatmondó részletet Zalár József (1825-1914) ez idő tájt született, várost magasztaló ódájából {Fiume, üdvözlégy!)-. „Aranyhajú tündér, vizek szép tündére, Járd azt a tengert hazánk Velencéje, Ragyog pártádon a hőség gyöngyfüzére... Hőséged szerelmünk, apai örökség, Pestbuda testvére, Fiume, üdvözlégy!” Jellemző sorok és jellegzetes képek a modern magyar birodalmi vágyak idejéből. Ami a fejlődés dinamizmusát illeti, valóban csak Budapestéhez lehetett hasonlítani ekkor a kikötővárost. Az útirajzok szerzői természetesen nem csupán a városnak és környékének, hanem az egész tengerpartnak - beleértve Dalmáciát - a bemutatására vállalkoztak. 1892-ben látott napvilágot Szinnyei Ottmár Magyar lobogó alatt az Adrián című vitorlásútról szóló, irodalmi kvalitásokkal bíró kötete, Herczeg Ferenc híres útikönyvének, A szelek számyánnak (1905) egyáltalán nem méltatlan elődje. Az ifjúsági irodalom köréből említhetjük Sebők Zsigmond népszerű sorozatának egyik darabját (Mackó úr a tengeren, 1903), továbbá Krúdy Gyula Cirkuszkirály című Adrián játszódó kalandregényét (1906). A századfordulón - kis túlzással - szinte minden magyar író megfordult Fiúméban és környékén. A hosszú és bizonyára nem teljes névsor magába foglal különböző nemzedékekhez és irányzatokhoz tartozó írókat. Sokan jártak erre rövidebb-hosszabb ideig, hiszen erre vezetett az út Velencébe és az északi Adria nevezetes nyaralóhelyeire, Abbáziába, Crikvenicába és tovább. Jókai több alkalommal volt a kikötőváros vendége, Mikszáth Kálmán nyaralni ment Crikvenicába. Molnár Ferenc, Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Szabó Dezső, Móra Ferenc, Pékár Gyula, Tormay Cecil, Cholnoky Viktor, Somlyó Zoltán (ő egy évig volt újságíró a kikötővárosban) bizonyíthatóan járt Fiúméban és a Quarnerón. A XX. század első két évtizede Fiume magyar irodalmi jelenlétének kétségkívül egyik fényes szakasza. Jó okkal beszéltem 2003 októberében a fiumei tudományos tanácskozáson a város magyar irodalmi kultuszáról (előadásom azután a Fiume és a magyar kultúra című gyűjteményes kötetben látott napvilágot: Budapest, 2004). Molnár Ferencnek Az éhes város című regényével (1900) lehet kezdeni azoknak a prózai műveknek a sorát, melyekben fiumei, illetőleg quarnerói helyszíneket és szereplőket találhatunk. Művészi fölfogás, stílus tekintetében olyan különböző elbeszélőkről van szó, mint Cholnoky Viktor (Trivulzió novellák), Pékár Gyula, Molnár Ferenc és Tormay Cecil. A novellák záró 57
